Megszületett Tudor Mária angol királynő, aki Véreskezű Mária és Katolikus Mária néven is említenek.
500 éve
I. Mária (
London,
1516.
február 18. –
London,
1558.
november 17.),
angolul:
Mary I,
írül:
Máire I,
walesiül:
Mari I Tudur,
spanyolul:
María I,
angol és
ír királynő 1553.
július 19-étől egészen haláláig. Házassága révén
1554-től nápolyi királyné és ausztriai főhercegnő,
1555-től
Luxemburg, Brabant, Limburg és Alsó-Lotaringia hercegnéje, Flandria, Hennegau, Artois, Hollandia és Burgundia grófnéja,
1556-tól Kasztília, León, Aragónia, Valencia, Nápoly, Szicília, Mallorca és Navarra királynéja. A
Tudor-házból származott.
VIII. Henrik angol király és
Aragóniai Katalin
egyetlen, felnőttkort megért gyermeke volt. Uralkodása alatt a római
katolikus vallást próbálta visszaállítani az akkor már protestáns
angolok között. A
Katolikus melléknévvel is szokták illetni, valamint
Véres Máriának[1]
is szokás nevezni a protestánsok elleni kemény fellépése miatt. A sors
iróniája, hogy pont annak az V. Károly német-római császárnak lett a
menye, akihez kislány korában apja, VIII. Henrik hozzá akarta őt adni.
(V. Károly Mária anyjának, Katalinnak volt az unokaöccse. Károly
édesanyja, Johanna volt Katalin nővére.)
1527-ben
Mária nem hivatalosan Wales hercegnőjeként uralkodhatott, s ez volt az
első eset, hogy egy nő saját jogán jutott el idáig. Amikor
Henrik a feleségét magától eltaszította és házasságát önhatalmúlag felbontotta, Máriára szomorú napok virradtak.
1533-ban megszületett
Erzsébet, VIII. Henrik és második felesége,
Boleyn Anna
lánya. Máriát semmibe vették, törvénytelen gyereknek nyilvánították.
Emiatt Mária évekig gyűlölte mostohaanyját, Boleyn Annát, Erzsébetre
pedig neheztelt, mivel a kislány kitúrta őt jogos örökségéből. Amikor
1536-ban
Boleyn Annát lefejezték és Erzsébet is kegyvesztett lett, akkor úgy
tűnt, megjavult a viszony Mária és Erzsébet között, ugyanis akkor már
összekötötte őket az a sajnálatos tény, miszerint apjuk mindkettőjüket
eltaszította magától, ráadásul mindkét hercegnő édesanyjának halálában
tulajdonképpen Henrik volt a felelős. (Aragóniai Katalin halálában csak
közvetve játszott szerepet VIII. Henrik, mivel az asszony az igen
méltatlanul lebonyolított válásuk miatt esett ágynak, szomorúságában.
Boleyn Anna kivégzését azonban Henrik maga rendelte el, még ha nem is
személyesen ő sújtott le a hóhérbárddal feleségére.) Mindezek ellenére
Mária félelemmel vegyes csodálattal tekintett VIII. Henrikre, akit
mindig is idealizált, nem mint édesapát, hanem mint uralkodót. Tisztelte
apját, akiben megvolt az a karizma és kellő határozottság, hogy az
ország törvényeit szigorúan betartatva is élvezhesse alattvalói
szeretetét, viszont azzal nem értett egyet, ahogy apja az ország
vallásának ügyeit intézte. (Mária elkötelezett katolikus volt, Henrik
azonban hivatalosan is áttérítette birodalmát a protestáns hit angol
változatára, az ún. anglikán vallásra, amikor nőül vette Boleyn Annát,
akiről köztudott volt, hogy lutheránus teológiai nézeteket vallott.)
Egyre többen álltak az oldalára, ami egyben azt is jelentette, hogy
nagyobb eséllyel tudott küzdeni a protestánsok ellen egész Angliában.
VIII. Henrik elsőszülött lányaként jobban tisztelték, mint Erzsébetet,
és így könnyen elfogadták, hogy ő lett Anglia királynője. Mindazokat,
akik megpróbálták megváltoztatni a trónutódlás törvényét, kivégeztette.
Lady Jane-t és jövendőbéli uralkodótársát, Guilford Dudley-t bezáratta a
Towerbe.
Mária fontolgatni kezdte, hogy Erzsébetet kirekeszti a trónutódlásból, s
folyamatosan lealacsonyította húga szerepét. Megtehette, hisz ebben
senki sem tudta gátolni vagy befolyásolni. Erzsébet engedélyt kért, és
elhagyta az udvart, ami mindkettőjüknek kedvezett. A királynő már
harminchét éves volt, férj nélkül. Egyre kevesebb esélye volt arra, hogy
gyermeket hozzon a világra. (Főleg az akkori betegségek és veszélyek
mellett.) Tény volt, hogy egy királynő posztja addig nincs teljes
biztonságban, amíg férjhez nem megy, és meg nem erősíti kapcsolatát
valamely országgal a házasság által.
A spanyol házasság híre nagy aggodalmat keltett az angol protestánsokban és a
Thomas Wyatt-féle összeesküvéshez vezetett.
1554-ben
indult a Wyatt-felkelés, Sir Thomas Wyatt, Lady Jane Grey apja, aki
nemrég szabadult a Towerből, a Carew-család, és Sir Thomas Croft
vezetésével. Anglia déli és középső részeit felosztották egymás közt,
annak érdekében, hogy Mária elveszítse a trónt, és Erzsébet foglalja el
helyét, s Courtneay-hoz adták volna feleségül. Összeesküvés volt ez,
amely nemcsak Mária posztját fenyegette, hanem élete is veszélybe
került.
Mária tanácsnokai azon fáradoztak, hogy Erzsébetre egyértelműen rá
tudják bizonyítani, hogy kapcsolata van a felkelőkkel. A gyenge és
védtelen nő látszata ügyes trükknek bizonyult, habár cseppet sem volt
az: a királyság második legnagyobb birtokosa volt, és kincstára tele
volt pénzzel. Donningtoni birtokával próbálták kapcsolatba hozni az
összeesküvést, de Erzsébet először azt mondta, hogy sosem járt még azon a
birtokán, azonban mikor szembesítették Crofttal, már nem bizonyult
hitelesnek. Azt állította, hogy nem akar Donningtonba költözni, és nem
is állt szándékában soha, ám Mária leveleiben mégis ilyesféle kérdéseket
tett fel neki, mintha húga álláspontját észre sem venné. Erzsébet
megadta magát, nem volt más választása.
Mária halála
Fülöp továbbra is támogatta Erzsébetet, de félő volt, hogy azt
gondolják majd; Erzsébet csak spanyol támogatással képes megszerezni az
uralmat, ezért visszautasította segítségét. Mária haldoklott. Beismerte,
hogy húgát illeti a trón, és 1558. november 17-én,
a hajnali órákban eltávozott az élők sorából. Cseppet sem nyugodt élete
ellenére csöndesen és békésen halt meg. Abban a keserű meggyőződésben
hunyt el, hogy teljesen hasztalan küzdött, hiszen húga, Erzsébet, Angliát újra protestánssá fogja tenni.
Kommentáld!