Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2016.Dec.20. 20 éve halt meg Carl Sagan.

7 éve | Kustra Gábor | 2 hozzászólás

Meghalt Carl Sagan amerikai csillagász.

20 éve

Meghalt, Tudomány

1996. 12. 20.

Carl Edward Sagan (1934. november 9. – 1996. december 20.) amerikai csillagász, planetológus, asztrobiológus és rendkívül szuggesztív ismeretterjesztő volt. A Cornell Egyetem csillagászati és űrtudományi tanszékének professzora, a bolygókutató laboratórium vezetője volt. Kutatásai kezdetben a Vénusz és a Mars légkörére irányultak. Ő tervezte a Viking űrszondák exobiológiai programját. Fontos szerepe volt a NASA űrszondái (Mariner, Voyager, Viking) tudományos programjainak tervezésében, irányításában. A SETI-programok egyik megindítója és vezetője volt. Kiváló népszerűsítő is volt, könyvei, de különösen a Kozmosz című tévésorozata az egész világon nagy sikert aratott. Élete során több mint 600 tudományos cikket publikált, emellett 20 csillagászati témájú könyv szerzőjeként, társszerzőjeként is ismert.

Carl Sagan a New York-i Brooklynban született. Szülei ukrán-zsidó bevándorlók voltak; apja, Sam Sagan ruhaipari munkás, anyja, Rachel Molly Gruber pedig háztartásbeli. A Carl nevet anyai nagyanyja, Chaiya Clara emlékére kapta, akit sohasem ismerhetett meg. A középiskoláit még New Yorkban végezte el, egyetemre azonban már Chicagóba járt. A Chicagói Egyetem diákjaként 1955-ben szerezte meg a bachelor, 1956-ban a master fokozatot fizikából. 1960-ban aztán ugyanitt doktorált csillagászat és asztrofizika tárgyakból. Diákévei alatt a genetikába is belekóstolt, egy labor munkatársaként.

Sagan központi alakja volt a Vénuszon uralkodó magas hőmérséklet felfedezésének. Az 1960-as években senki sem tudta, milyenek lehetnek a körülmények a Vénuszon. Sagan egy listában összegezte a saját elgondolásait, miszerint a bolygó száraz és rendkívül forró. A bolygó felől fogott rádióhullámok vizsgálatából jutott a forró felszíni hőmérséklet teóriájáig (és állította, hogy ott 500 °C fok hőmérséklet uralkodik). Mint vendégtudós, alkalma volt a NASA Jet Propulsion Laboratory munkájában és a Naprendszer bolygóihoz indított Mariner szondák tervezésében is részt venni. 1962-ben a Mariner–2 aztán méréseivel igazolta is Sagan feltevését.

Sagan tudományos munkásságának legfőbb súlypontját a földönkívüli élet keresése jelentette. Ő ösztönözte tudóstársait leginkább, hogy rádióantennákkal figyeljék a kozmoszt, értelmes lények által küldött jeleket keresve. Szuggesztivitására támaszkodva 1982-ben sikerült közzétenni egy felhívást a Science magazinban, melyet 70 tudóstársa – köztük 7 Nobel-díjas – írt alá és amely a SETI-kutatások elmélyítésére ösztönzött. Ma ezt a felhívást tekintjük fordulópontnak az addig vitatott, sokak által ostobaságnak tekintett SETI tudománykénti elfogadása ügyében. Szintén sok munkája feküdt a Naprendszer kutatását célzó űrszondák szükségességének hangsúlyozásában, a NASA vezetők ebbéli rábeszélésében.

Sagan hitt a Drake-formula által jósoltakban, abban, hogy nagyszámú földönkívüli civilizáció jöhet létre a kozmoszban, de az ilyen civilizációk létére vontakozó bizonyítékok hiánya – az Enrico Fermi által leírt Fermi-paradoxon szerint – azt sugallja, hogy a technológiai civilizációk hamar elpusztítják önmagukat. Mindez arra ösztönözte, hogy megtalálja és írásaiban a nagyközönség elé tárja azokat a lehetőségeket, amelyek az emberiség önpusztításához vezethetnek, mindig remélve, hogy az emberiség elkerülheti a katasztrófát és inkább a világűrt meghódító fajjá válik. Ebbéli aggodalmait legszemléletesebben a mára legendássá vált Kozmosz c. ismeretterjesztő sorozata utolsó részében jelenítette meg.

Sagan a csillagászati tudományok, a kozmosz emberekkel való megismertetésének egyik legnagyszerűbb alakja volt. Ő volt a társírója, társproducere, és főszereplője a világszerte népszerűvé vált Kozmosz: Személyes utazás című 13 részes ismeretterjesztő tévésorozatnak. A filmsorozat számos tudományos témát járt körül, olyanokat, mint az élet eredete és a helyünk a világegyetemben. A sorozatot először 1980-ban sugározták, később még 60 országban is vetítették – köztük Magyarországon is – és közel 600 millió nézője volt. Alkotói Emmy-díjban és Peabody-díjban részesültek érte.

Csontvelőrák, egy hosszú és gyötrelmes betegség támadta meg, ám halálát tüdőgyulladás okozta 1996. december 20-án, 62 éves korában.