Meghalt Carl Sagan amerikai csillagász.
20 éve
Carl Edward Sagan (
1934.
november 9. –
1996.
december 20.) amerikai
csillagász,
planetológus, asztrobiológus és rendkívül szuggesztív ismeretterjesztő volt. A
Cornell Egyetem csillagászati és űrtudományi tanszékének professzora, a bolygókutató laboratórium vezetője volt. Kutatásai kezdetben a
Vénusz és a
Mars légkörére irányultak. Ő tervezte a
Viking űrszondák exobiológiai programját. Fontos szerepe volt a NASA űrszondái (
Mariner,
Voyager, Viking) tudományos programjainak tervezésében, irányításában. A
SETI-programok egyik megindítója és vezetője volt. Kiváló népszerűsítő is volt, könyvei, de különösen a
Kozmosz
című tévésorozata az egész világon nagy sikert aratott. Élete során
több mint 600 tudományos cikket publikált, emellett 20 csillagászati
témájú könyv szerzőjeként, társszerzőjeként is ismert.
Carl Sagan a
New York-i
Brooklynban született. Szülei ukrán-zsidó bevándorlók voltak; apja, Sam
Sagan ruhaipari munkás, anyja, Rachel Molly Gruber pedig háztartásbeli.
A Carl nevet anyai nagyanyja, Chaiya Clara emlékére kapta, akit sohasem
ismerhetett meg. A középiskoláit még New Yorkban végezte el, egyetemre
azonban már Chicagóba járt. A
Chicagói Egyetem diákjaként 1955-ben szerezte meg a bachelor, 1956-ban a master fokozatot fizikából.
1960-ban aztán ugyanitt doktorált
csillagászat és
asztrofizika tárgyakból. Diákévei alatt a
genetikába is belekóstolt, egy labor munkatársaként.
Sagan központi alakja volt a
Vénuszon uralkodó magas hőmérséklet felfedezésének. Az
1960-as években
senki sem tudta, milyenek lehetnek a körülmények a Vénuszon. Sagan egy
listában összegezte a saját elgondolásait, miszerint a bolygó száraz és
rendkívül forró. A bolygó felől fogott rádióhullámok vizsgálatából
jutott a forró felszíni hőmérséklet teóriájáig (és állította, hogy ott
500 °C fok hőmérséklet uralkodik). Mint vendégtudós, alkalma volt a NASA
Jet Propulsion Laboratory munkájában és a Naprendszer bolygóihoz indított
Mariner szondák tervezésében is részt venni. 1962-ben a
Mariner–2 aztán méréseivel igazolta is Sagan feltevését.
Sagan tudományos munkásságának legfőbb súlypontját a földönkívüli élet
keresése jelentette. Ő ösztönözte tudóstársait leginkább, hogy
rádióantennákkal figyeljék a kozmoszt, értelmes lények által küldött
jeleket keresve. Szuggesztivitására támaszkodva 1982-ben sikerült
közzétenni egy felhívást a
Science magazinban, melyet 70 tudóstársa – köztük 7
Nobel-díjas – írt alá és amely a
SETI-kutatások
elmélyítésére ösztönzött. Ma ezt a felhívást tekintjük fordulópontnak
az addig vitatott, sokak által ostobaságnak tekintett SETI tudománykénti
elfogadása ügyében. Szintén sok munkája feküdt a Naprendszer kutatását
célzó űrszondák szükségességének hangsúlyozásában, a NASA vezetők ebbéli
rábeszélésében.
Sagan hitt a
Drake-formula által jósoltakban, abban, hogy nagyszámú földönkívüli
civilizáció jöhet létre a kozmoszban, de az ilyen civilizációk létére vontakozó bizonyítékok hiánya – az
Enrico Fermi által leírt
Fermi-paradoxon
szerint – azt sugallja, hogy a technológiai civilizációk hamar
elpusztítják önmagukat. Mindez arra ösztönözte, hogy megtalálja és
írásaiban a nagyközönség elé tárja azokat a lehetőségeket, amelyek az
emberiség önpusztításához vezethetnek, mindig remélve, hogy az emberiség
elkerülheti a katasztrófát és inkább a világűrt meghódító fajjá válik.
Ebbéli aggodalmait legszemléletesebben a mára legendássá vált
Kozmosz c. ismeretterjesztő sorozata utolsó részében jelenítette meg.
Sagan a csillagászati tudományok, a kozmosz emberekkel való
megismertetésének egyik legnagyszerűbb alakja volt. Ő volt a társírója,
társproducere, és főszereplője a világszerte népszerűvé vált
Kozmosz: Személyes utazás
című 13 részes ismeretterjesztő tévésorozatnak. A filmsorozat számos
tudományos témát járt körül, olyanokat, mint az élet eredete és a
helyünk a világegyetemben. A sorozatot először 1980-ban sugározták,
később még 60 országban is vetítették – köztük Magyarországon is – és
közel 600 millió nézője volt. Alkotói
Emmy-díjban és Peabody-díjban részesültek érte.
Kommentáld!