Gershwint már 1922-től foglalkoztatta egy opera megírásának a gondolata, szövegírójával, Bus de Sylvával beszélt is erről. Megírt egy Blue Monday című darabot, amit egy revü részeként be is mutattak. A darab a feketék életéről szólt, és azt művészi szándékkal ábrázolta, nem az akkoriban megszokott humoros, lenéző formában. Gershwinnek a következő időben megszülettek lejelentősebb művei, de egy jelenben játszódó opera témáját változatlanul kereste.

1926-ban találkozott DuBose Heyward kisregényével, aminek az ötletét az író egy Samuel Smalls nevű nyomorék fekete férfi valós történetéből merítette. Samuel Smalls megtámadott egy nőt, majd egy kecske vontatta kordén menekült, de elfogták. A történetből – az író felesége, Dorothy Heyward közreműködésével – színpadi darab is készült, amit New Yorkban 367-szer adták elő. A történet igen megtetszett Gershwinnek, s azonnal felvette a kapcsolatot Heywarddal. Az író ekkor már tárgyalásban volt a korszak nagy fekete sztárjával, Al Jolsonnal is, aki Jerome Kern és Oscar Hammerstein II közreműködésével kívánta színpadra állítani és eljátszani a főszerepet. Gershwin már hozzáfogott a komponáláshoz, de a huzavona és egyéb elfoglaltságai miatt a tényleges munkára csak később kerülhetett sor. Közben, 1934 elején az Al Jolson-terv kútba esett, így Heyward már odaadhatta a jogot Gershwinnek. A librettót DuBose Heyward és Gershwin bátyja, Ira Gershwin írta meg. Külön ügyeltek a szöveg nyelvezetére: nem tiszta angol és nem tiszta fekete beszédstílusban írták, hanem inkább egy népies keverékstílusban. A két Gershwin fivér 1934-ben, még a lényegi munka megkezdése előtt, ellátogatott Dél-Karolinába, a Charlestonhoz közeli Folly Beach-re, hogy tanulmányozza a helyi zenei és beszédstílust.

A Catfish Row-t, Charleston egyik szűk kikötői utcáját szegény feketék lakják, szabadidejüket kockázással ütik el. Bess, a csinos fiatal lány a rossz hírű, erőszakos Crownnal él együtt. Kockajáték közben verekedés tör ki a résztvevők között, és Crown részegen megöli a fiatal Robbinst, Serena férjét. A gyilkos elmenekül, és magára hagyja Besst. Robbins holttestét Serena szobájában ravatalozzák fel, s a szomszédok spirituáléval búcsúztatják a halottat. A búcsúztatón Bess a nyomorék Porgyval jelenik meg, aki befogadta a lányt. A gyilkosságot kivizsgáló detektív nem ér el eredményt, ezért magával viszi az öreg Petert, a mézárust, Porgy barátját, akit a gyilkosság koronatanújának tart. A temetkezési vállalkozó kevesli a pénzt, ami a temetésre összejött, de Serena megígéri, hogy a hiányzó részt ledolgozza.

Bess teljesen megváltozott Porgy mellett, nem kábítószerezik, tisztességesen dolgozik, gondoskodik nyomorék társáról. A kábítószercsempész Sporting Life szeretné Besst „pártfogásába venni”, sok szépet ígér neki, de a lány elutasítja. A társaság egy közeli kicsiny szigetre, Kittiwahra készülődik, ahol vidám pikniket tartanak. Bess nem akar menni, Porgyval akar maradni, ő azonban rábeszéli a lányt, hogy menjen, érezze jól magát a többiekkel. A szigeten önfeledten mulat mindenki, de visszainduláskor hirtelen megjelenik a szigeten bujkáló Crown, és visszatartja Besst. A lány csak napok múlva, betegen, lelkileg meggyötörve tud megszabadulni tőle, és ismét a nyomoréknál talált otthonra. Porgy megígéri Bessnek, hogy meg fogja védeni régi szeretője üldözése elől. A két ember között valódi bensőséges érzés alakul ki. Közben hazaengedik Petert a rendőrségről. A tengeren borzalmas vihar tombol, mindenki azt hiszi, hogy tengeren lévő Jake és Clara nem fogja túlélni, az emberek fohászkodó dalt énekelnek értük.

Hatalmas meglepetésre, a tomboló vihar közepette megjelenik Crown a Catfish Row-n. Fenyegetőzve magával akarja vinni Besst, ám a kétségbeesett Porgy a gyilkos hátába döfi a kését, majd megfojtja, a holttestet pedig kihurcolja az utcára. Másnap ismét megjelenik a detektív, aki most sem talál használható nyomot, de előállítja Porgyt, hogy azonosítsa a halottat. Sporting Life ismét megkörnyékezi Besst, de a lány ezúttal is visszautasítja. A kábítószercsempész azonban biztos a dolgában, egy adag kokaint hagy hátra Bessnél, s amikor visszamegy érte, a lány követi régi szeretőjét New Yorkba. Egy hét múlva hazaeresztik Porgyt, mert a rendőröknek nem sikerült semmi értékelhetőt kicsikarni belőle, de a házát üresen találja. A szomszédok újságolják el neki a történteket. Porgy előhozza kecskefogatú kordéját, és elindul Bess után a messzi New Yorkba.

Az operát külföldön először 1943. május 27-én mutatták be Koppenhágában, a Dán Királyi Operaházban. A bemutató pikantériája az volt, hogy a darabot – a Dániát akkor megszálló németek – levetették a műsorról (az operaház felrobbantásával fenyegetőzve), ugyanis az opera egyik dallama a dán ellenállók dala volt. 1951-ben a Metropolitan felújította az eredeti változatot, és az operát utazó társulatukkal elvitték Európába is (például a milánói Scala, a bécsi Volksoper, a leningrádi Kultúrpalota). Ezt követően azután több európai operaház is műsorára tűzte.

A magyarországi premier 1970-ben volt az Erkel Színházban, parádés szereposztásban: Radnai György és Házy Erzsébet énekelték a főszerepeket. Az ekkor már 50 éves Radnai számára igen megterhelő volt a produkció, ugyanis minden előadáson térden mászva kellett teljesíteni a szerepet. Ez a nehézség természetesen valamennyi Porgy esetén igaz, a szerep nemcsak művészileg, de fizikailag is igen megterhelő.