Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2015.Okt.21. 210 éve harcban esett el Nelson admirális.

8 éve | Kustra Gábor | 2 hozzászólás

Nelson brit admirális diadalmas győzelmet aratott és elesett a trafalgari tengeri ütközetben.

210 éve

Meghalt, Történelem

1805. 10. 21.

Nelson altengernagy (Lemuel Francis Abbott festménye)

Lord Horatio Nelson (Burnham Thorpe (Norfolk, Anglia), 1758. szeptember 29. – Trafalgar-fok (Cabo Trafalgar, Andalúzia délnyugati partjánál), 1805. október 21.) angol altengernagy, a földközi-tengeri brit flotta parancsnoka, a Bath-rend lovagja, a napóleoni háborúk során több fontos tengeri ütközet, köztük a döntő jelentőségű trafalgari csata győztes hadvezére (e csatában maga is életét vesztette).

Horatio Nelson 1758. szeptember 29-én született a kelet-angliai Norfolk grófságban, Burnham Thorpe községben. Édesapja Edmund Nelson tiszteletes volt, édesanyja Catherine Suckling volt, Sir Horace Walpole brit főminiszternek (prime minister) unokahúga. Szülei 1749-ben kötöttek házasságot Beccles községben, Suffolk grófságban, tizenegy gyermekük született, köztük hatodikként Horatio. 9 éves volt, amikor édesanyja meghalt.

1779 júniusában, 21 évesen kapitányi (post-captain) rangba lépett, és megkapta első parancsnoki megbízását, a franciáktól frissen zsákmányolt 28 ágyús HMS Hinchinbroke fregatton.

1780-ban Nicaraguában részt vett a spanyol San Juan erőd elleni támadásban. Az akció kudarcba fulladt, de Nelson dicséretet kapott a harcban mutatott teljesítményéért. Súlyos betegségbe esett (valószínűleg maláriát kapott), és egy éven át Angliában kellett maradnia.^[8] Visszatérve a HMS Albemarle fregatt parancsnokságát kapta meg, ezzel a hajóval harcolt az amerikai felkelők ellen 1783-ig, a függetlenségi háború hivatalos lezárásig.

1797. február 14-én Nelson hajóraja döntő szerepet játszott a Cape St. Vincent-i tengeri ütközet sikerében. Látványos és vakmerő akciót hajtott végre. A brit flotta – Jervis tengernagy flottaparancsok utasítására – szél menti csapáson hajózott („tack in line”), de Nelson a parancsot megtagadva szél alatt megperdítette hajóit.^[10] A gyors irányváltással megakadályozta a spanyol flotta elmenekülését. Egymaga két ellenséges hajót kényszerített megadásra, a foglaló különítmények vezetőjeként személyesen lépett az elfogott hajók fedélzetére. Magas rangú tisztek részéről az ilyesmi szokatlan és merész tettnek számított, Nelson személyes tekintélye megnőtt.

Napóleon ismét a brit szigetek elfoglalására készült, de úgy ítélte, hogy hadiflottája nem tudná biztosítani a csapatok átszállítását a La Manche-on, ezért erőit más hadszínterekre irányította. Október 19-én a francia és spanyol flotta kifutott Cádizból. 1805. október 21-én Nelson 27 hajójával az andalúziai Trafalgar-fok (Cabo Trafalgar) közelében megtámadta a 33 hajóból álló ellenséges flottát. A csata kezdetén ezt a zászlójelzést húzatta fel a HMS Victory jelzőárbocára: „Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét” („England expects that every man will do his duty”).

A HMS Victory harcképtelené tette a francia zászlóshajót, a Bucentaure-t, majd a Redoutable ellen fordult. A harcban a két hajó olyan közel került egymáshoz, hogy az árbockosarakban ülő pontlövészek közvetlenül lőhették a HMS Victory fedélzetét. Nelsont mintegy 15 méter távolságból eltalálták, a golyó átment a tüdején és a gerincében állt meg. A tengernagy néhány óra múlva belehalt sérülésébe, de még élt, amikor hajói győzelmesen befejezték az ütközetet. A lövedéket, amely megölte, ma a windsori királyi kastélyban őrzik.

A trafalgari csatavesztés katasztrófát jelentett a Francia Császárságnak. Napóleonnak végleg le kellett mondania Anglia elfoglalásáról. A vereségért Villeneuve tengernagyot hibáztatta, aki a meghurcoltatástól tartva 1806-ban Rennes-ben öngyilkosságot követett el.

A holttestet Londonba vitték, itt Lord Nelson tengernagy teljes állami dísztemetésben részesült. Ilyen végtisztességet a brit királyi család tagjain kívül mindmáig csak öt személy kaphatott (köztük Wellington hercege, és Sir Winston Churchill). Nelson fakoporsóját a nílusi csatában elfogott L’Orient francia csatahajó főárbocából faragtak ki. Ezt egy kőszarkofágba helyezték, amely eredetileg Thomas Wolsey érsek számára készült a 16. században, de kegyvesztésekor VIII. Henrik király elkoboztatta, és a királyi kincstárban helyeztette el, és III. György király most Nelsonnak adományozta. A trafalgari győztest a Szent Pál-székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.