Megszületett Alain Delon francia színész (Zorro).
80 éve
Delon édesanyja, Edith Arnold, egy gyógyszertárban dolgozott, édesapja,
Fabien Delon, egy mozi tulajdonosa volt. Állítólag a család korzikai
származású. A szülők házassága
1940-ben felbomlott. Alain nevelőszülőkhöz került a
Franciaország északi részén fekvő
Fresnes-be.
11 éves koráig itt élt, de kapcsolatban maradt a szüleivel is.
Édesanyja új házasságot kötött egy mészárossal. Delon nehezen kezelhető
kamasz lett, állítólag tucatnál is több iskolában megfordult rossz
magaviselete miatt. Apja végül St. Nicholas d’Ignybe küldte, egy szigorú
jezsuita internátusba. Ez sem bizonyult jó megoldásnak, ezért innen a
nevelőszülők vették ismét magukhoz. Újabb internátusok következtek: az
utolsóból Alain megszökött. Ekkor mostohaapjához került, és a férfi
mészárszékén kellett dolgoznia. A munka cseppet sem volt ínyére, ezért
jelentkezett a haditengerészethez. Ötéves szerződést írt alá. A
szolgálati idő alatt többször áthelyezték, végül a szerződés lejárta
előtt leszerelték. Több pletyka keringett arról, hogy különös
kegyetlensége miatt váltak meg tőle, más híresztelések szerint a
hadseregnél se tűrte a fegyelmet.
Delon munkakapcsolata nem indult túl jól egyik kedvenc mesterével,
René Clément rendezővel. Clément a
Ragyogó napfény (
1960) című filmjéhez szerződtette őt, amely
Patricia Highsmith A tehetséges Mr. Ripley című regényéből készült. Dickie szerepét szánta Alainnek, míg Tom Ripley-t
Jacques Charrier-vel
kívánta eljátszani. Delon visszaadta a szerepet, de hajlandó volt
magyarázatot adni a meghökkent rendezőnek. Clément ennek hatására úgy
döntött, hogy változtat elképzelésein, és Ripley szerepét bízza Alainre.
Az írónő tökéletesen elégedett volt a rendező választásával, és úgy
találta, hogy a francia színész ideális megformálója kedvenc
gyilkosának. Clément kora erkölcsi felfogásának engedményt téve
megváltoztatta a regény eredeti befejezését, és a film végén a bűnös
lelepleződik. Ennek ellenére a pszichologizáló bűnügyi alkotás – melyben
a Tom és Dickie közötti latens homoszexuális vonzalomnak is jelentősége
van – nagy sikert aratott, nem utolsósorban Delon karizmatikus
szerepformálásának köszönhetően. (A történetet
1999-ben
Hollywoodban is feldolgozták
Anthony Minghella rendezésében,
Matt Damon,
Jude Law és
Gwyneth Paltrow főszereplésével.) A hálás mester további három filmjében
(Boldog élet, Macskák, Párizs ég?) foglalkoztatta az ifjú sztárt, aki a szakma számos fogását elleste tőle.
Alain Delon művészi pályafutásában a kulcsfigura egyértelműen
Luchino Visconti.
Az olasz mester hihetetlen szakmai tudásával, intelligenciájával és
eleganciájával lenyűgözte a fiatal színészt, aki atyjaként tisztelte őt,
és mindenben rábízta magát. Első közös munkájuk, a
Rocco és fivérei
(1960) filmtörténeti jelentőségű alkotás. A szakma ebben a filmben
végre igazi színészként fogadta el Delont, aki képes egyéniségétől,
temperamentumától eltérő szerepet is hitelesen, emlékezetesen
megformálni. Következő közös munkájuk,
A párduc (
1963)
fogadtatása már kevésbé volt lelkes. Delont most is zömmel dicsérték, a
kritikai megjegyzések inkább Viscontinak szóltak, aki ezzel a filmjével
szemmel láthatóan még távolabb került a
neorealizmus – egyébként addigra már idejétmúlt – irányzatától. Szó volt arról, hogy később is dolgoznak még együtt: Visconti például
A Göncöl nyájas csillagai (
1965) és a
Közöny (
1967) főszerepeit is Delonnak szánta, ám különböző okokból ezek a filmek végül másokkal valósultak meg. (Előbbiben
Jean Sorel, utóbbiban
Marcello Mastroianni játszotta az eredetileg Delonnak szánt szerepeket.)
A '60-as években Delon a legkülönbözőbb szerepekben próbálta ki magát: lényegében saját arculatát kereste. Ezt végül
A szamuráj (
1967) címszerepében találta meg, amely
Jean-Pierre Melville-lel
való első közös munkája, és egyben – a rendező korai halála miatt –
rövid barátságuk kezdete volt. Melville már 1963-ban megírta
A szamuráj
forgatókönyvét, egyenesen Delon számára, de hollywoodi elfoglaltságai
miatt a színész akkor nem tudta elvállalni a szerepet. A film óriási
szakmai és közönségsikert aratott: Delon rezzenéstelen arcú
bérgyilkosának látszólag üres tekintete valójában feneketlen mélységeket
takar, és ez a fajta jellemábrázolás a későbbiekben a sztár egyik
jellegzetessége lett. Következő két filmjük,
A vörös kör (
1970) és az
Egy zsaru (
1972) fogadtatása már nem volt annyira lelkes, noha egyesek véleménye szerint
A vörös kör jobb film, mint
A szamuráj.Delon
1969-ben
Saint-Tropez-ban forgatta
A medence
című pszichológiai thrillert. Partnernője ismét Romy Schneider volt, és
ez a tény már önmagában szenzációvá tette a készülő produkciót, melyben
Maurice Ronet és
Jane Birkin kapott még fontos szerepeket. A mű sok mindenben kapcsolódik a
Ragyogó napfényhez.
Delon gyilkossá váló figurája egyike a színész legemlékezetesebb és –
paradox módon – legvonzóbb szerepformálásainak. A film jelentős szakmai
és közönségsikert aratott, melynek eredményeként Delon hosszú távra
szerződtette Deray-t, és a későbbiekben több filmet is forgatott vele.
Mindjárt a következő, a
Borsalino
(1970) című hangulatos gengsztertörténet kiugró kasszasikert aratott. A
film diadalmenetét nem befolyásolta, hogy Delon perbe keveredett miatta
a partnerével, Jean-Paul Belmondóval, mivel Alain nem tartotta be a
szerződésbe foglalt, apróságnak tűnő kikötéseket. Deray-vel közös munkái
közül a megtörtént esetet feldolgozó
Zsarutörténetet (
1975)
fogadta még egyöntetű elismeréssel a kritika és a közönség. Többi közös
filmjük – hullámzó színvonaluk miatt – vegyes fogadtatásban részesült.
Főleg a '60-as években Delon számos elismert rendezővel dolgozott együtt. Különösen megtisztelő volt
Michelangelo Antonioni felkérése
A napfogyatkozás (
1962)
című drámára, melyben Alain egy tőzsdealkuszt játszik, aki a munkája
miatti megszállottságában képtelen valódi érzelmi kapcsolatot
kialakítani a
Monica Vitti játszotta hősnővel.
Henri Verneuil Alvilági melódia (1963) című filmjének forgatásán találkozott
Jean Gabinnel, akivel barátságot kötött. Az elkövetkezendő években két további filmet vittek sikerre:
A szicíliaiak klánja (1969),
Két férfi a városban (
1973).
Christian-Jaque A fekete tulipán (
1964)
című filmjének főszerepében Delon kalandhősként mutatkozott be a
közönségnek. A sztár a '60-as évek közepén Hollywoodba ment, ám amerikai
filmjei nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
1966-ban, ismét hazájában készítette el pályafutása számára legkedvesebb alkotását, a
Kalandorokat, amely
Lino Ventura személyében egy újabb barátot hozott Delon életébe. Alain egyébként dalra is fakad a filmben:
Laetitia című felvétele egy időben a magyar rádióadók műsorán is gyakran szerepelt. (Másik ismert slágere a
Dalida társaságában néhány évvel később készített
Paroles, paroles,
ám ebben igazából nem énekelt, csak beszélt.) Ebben az évtizedben
ismerkedett meg élete két fontos szereplőjével, a később Nathalie
Delonként ismertté vált Nathalie Barthélémyvel (eredeti neve: Francine
Canovas) és
Mireille Darckal. A zavaros múltú Nathalie 1964-ben feleségül ment Delonhoz, és fiút szült neki (
Anthony Delon), aki felnőttként szintén a színészi pályát választotta. Házasságuk azonban néhány év múlva felbomlott. Delon a
Jeff (
1969)
forgatásán találkozott Mireille Darckal, aki közel másfél évtizeden át
volt az élettársa, és egyben számos üzleti ügyének intézője.
Delon régi vágya teljesült, amikor
1971-ben végre
Terence Young irányítása alatt dolgozhatott. A
Vörös nap című rendhagyó
western azonban nem lett igazán sikeres, noha Delon mellett olyan sztárok játszottak benne, mint
Charles Bronson,
Mifune Tosiró és
Ursula Andress. A kritikusok viszont elismeréssel fogadták azt a két filmet, melyeket a francia film nagyasszonyával,
Simone Signoret-vel forgatott: az
Özvegy Coudercné (1971) társadalombíráló, tragikus szerelmi történet, míg az
Égő pajták (1973) bűnügyi cselekménybe ágyazott dráma. Nem lett közönségsiker
Alain Jessua különös, bizonyos értelemben a
Kóma előfutárának tekinthető bűnügyi filmje, a
Sokkos kezelés
(1973), melynek híres tengerparti fürdőzési jelenetében Delon szemből,
meztelenül is látható. Kamaszfia, Anthony kedvéért vállalta a
Zorro (film, 1975)címszerepét. Pályafutása kiemelkedő darabja a Klein úr (1976): Joseph Losey
kitűnő alkotása nem fest túl hízelgő képet arról, hogyan viselkedtek a
franciák a német megszállás idején. Losey és Delon egyébként már
korábban is dolgoztak együtt, ám a Trockij meggyilkolása című filmjük (1972) bukásnak bizonyult.
Delon a '80-as években rendezőként is bemutatkozott: az Egy zsaru bőréért (1981) és A kíméletlen (1983)
nézhető mozidarabok voltak, ám a kritika kevésbé lelkesedett értük. A
korosodó sztár kezdett ismét nagyobb érdeklődést mutatni az igényesebb
filmszerepek iránt. Elsőként Volker Schlöndorff Proust-adaptációjában (Swann szerelme,
1983) játszotta el a homoszexuális Charlus báró szerepét. Érdekesség,
hogy a regényt egykoron Visconti is meg akarta filmesíteni, és Delonnak ő
még Swann szerepét szánta. A francia filmművészet fenegyereke, Bertrand Blier A mi történetünk (1984) című filmje komoly szakmai elismeréseket hozott a színésznek, aki Jean-Luc Godard Új hullám (1990) című kései alkotásában is szerepet vállalt. Edouard Niermans Casanova visszatér (1992) című míves alkotásában az idős Casanovaként kissé önmaga paródiáját is eljátszotta. Bő negyedszázad után, 1998-ban újabb közös filmet forgatott Belmondóval: a Két apának mennyi a fele?
nagy kasszasikernek bizonyult Franciaországban, ám egyik sztár
életművében sem mondható jelentős darabnak. Az utóbbi években Delon
inkább a televízió számára dolgozott, 2002-ben a Fabio Montale, 2003–2004-ben pedig a Frank Riva című krimisorozatokban játszotta a címszereplő rendőrnyomozókat. 2006-ban visszautasította Sofia Coppola felkérését a Marie-Antoinette
című film egyik szerepére, mert mint mondotta, „eddig még semmi jó nem
sült ki abból, amikor az amerikaiak a francia történelemhez nyúltak”. 2008-ban a mérsékelten sikeres Asterix az olimpián-ban tűnt fel Cézárként. Ugyanebben az évben bejelentették, hogy Johnny To remake-et készít A vörös körből. A főszerepeket a tervek szerint Liam Neeson, Orlando Bloom és Chow Yun-fat játsszák, bár ez a szereposztás még nem végleges. Delon állítólag vállalt egy kisebb szerepet a filmben.
2012 áprilisában szívproblémák miatt kórházba szállították Párizsban, majd szívritmuszavar miatt szívműtéten esett át, ami sikeres volt.
Kommentáld!