45 éve

A Lunahod-1 egy Földről irányított mozgó kísérleti állomás volt, amely értesüléseit televíziós úton közvetítette a Hold felszínéről.

A Lunohod–1 a Holdra juttatott első ember alkotta automata holdjármű. A tudományos kutatás segítő technikai eszköz a szovjet a Luna-program keretében készült. A Lunohod–1-et a Luna–17 juttatta el a Hold felszínére 1970. november 17-én

Az automatikus, helyzetváltoztató holdjárművel kívánták elősegíteni a Hold geológiai (anyagvizsgálat), mágnesezettségi, sugárterhelési és „időjárási” viszonyainak további tudományos megismerését.

1970. november 17-én a leszálló egység megérkezett az Esők-tengerének (Mare Imbrium) nevezett medencébe. A leszálló egység az univerzális szállító egységből és annak tetején elhelyezett, 756 kilogramm tömegű holdrobotból, a holdjárműből állt. Landolást követően 2,5 órával a Lunohod–1 legördült a szállító egység vezetősínjein, 1,2 méter távolságra a leszálló egységtől. Megkezdődött a holdjármű és berendezéseinek teljes körű ellenőrzése.

November 19-én pár méter mozgást végeztek. Az ellenőrző kamerák segítségével megállapították, hogy a kerekek stabilan tartják a műszerrészt.

November 22-én felkészült az első Hold éjszakára. Becsukta a tükröt, egyben lézer reflektort.

November 25-én a krími obszervatórium csillagászai a Lunohod tükrének felhasználásával, párhuzamosított módszerrel lézerjeleket sugározva hajtottak végre különböző méréseket.

December 9-én felnyitották a tükör fedelét, a napsugárzás a napelemek segítségével feltöltötte az elemeket. Az űrjármű távvezérelt ellenőrzése egy órát vett igénybe. Az üstben elhelyezett berendezések nappali hőmérséklet emelkedését az éjszakai módszer segítségével oldották meg. A fotóelemek tartósságát úgy oldották meg, hogy a napenergiát az állítható tükör segítségével vetítették a napelemtáblára. A tükröt olyan anyagból készítették (berilliumból), amely az ultraibolya sugárzást az infravörösnél jobban tükrözi. Ezáltal a fotoelemek nem igazán a hőt, hanem a fényhullámokat juttatta el, ez által javítva az energiaátalakítás folyamatát. Megindították a Lunohod-ot, ellenőrizve az elektromos motorok használhatóságát. A televíziós fotóberendezés kifogástalan képeket sugárzott.

December 12-én és december 13-án éjjel 4,5 órás kapcsolatot tartottak fenn a holdjárművel, 252 métert mozgatták, felvételeket készítettek, miközben a napelemekkel és a radioizotópos hőforrással feltöltötték az elemeket.

December 18-án 197 métert tett meg, a kísérlet megkezdésétől 1022 métert haladt, zavartalanul végezte a meghatározott programot. Éjszaka (földi) újabb 263 métert haladt a tévékamerák által előzetesen felderített terepen, kiválasztva a második holdéjszakára nyugvóhelyét.

December 20-án 3 óra 26 perc alatt 337 métert mozgott, két kráteren áthaladva, felületüket, környezetüket vizsgálva.

December 22-én a tükröt a Föld felé fordították, hogy a földi ellenőrző állomások lézeres bemérést végezhessenek. Leszállás óta 1719 métert tett meg, és 1370 méterre távolodott el a leszálló egységtől.

1971. január 9-én 2,5 órás kapcsolat mellett 140 métert haladt.

Január 11-én az éjjeli (földi) működés alatt 517 métert halad előre, az űrjárművet a leszálló egység irányába fordították.

Január 18-án a holdjármű 3593 méter megtétele után visszaérkezett a Luna–7 leszálló egységhez.

Április 10-ig üzemképes maradt 11 holdéjszaka után. 49 óra alatt 10 540 métert mozgott, több mint 20 000 felszíni képet, 200 panorámaképet (mintegy 50 kilométeres távolságból is értékelhető képeket adott), 500 alkalommal vizsgálta a felület szilárdságát, 25 vegyi elemzést végzett.

Szeptember 14-én történt az utolsó rádiókapcsolat. A Holdra szállást követően 301 nap, 6 óra és 37 perc időtartamig működött. A radioizotópos hőforrás kimerülésével aktív tevékenysége megszűnt. A lézerreflektor nyitott helyzetben maradt, elősegítve a földi kutató objektumokkal végzett méréseket. A szonda végül megfagyott, működésképtelenné vált. Végső tartózkodási helye közel 40 évig ismeretlen volt.

A holdjárót 2010. április 22-én fedezte fel az amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter.

2013 márciusában a Côte d'Azur Obszervatórium munkatársainak sikerült a holdjáró lézertükréről visszaverődő jeleket fognia, a pontos méréseket azonban az időjárás nem tette lehetővé.