Walter Bruce Willis (Baumholder, Idar-Oberstein, NSZK, 1955. március 19. –) Golden Globe-díjas és Emmy-díjas, német születésű amerikai színész és énekes. Az 1980-as évek végén vált ismertté, s azóta hollywoodi karriert futott be első számú sztárként és karakteres mellékszereplőként is; legismertebb szerepe John McClane a Die Hard-filmekből. Willis felesége Demi Moore színésznő volt tizenhárom éven át egészen 2000-ig, ami idő alatt három lányuk született. Több zenei albumot jelentetett meg és feltűnt televíziós sorozatokban is. Filmográfiája több mint hatvan címet számlál, közöttük is olyan jól ismert, nagy sikerű produkciókat, mint a Ponyvaregény, Az ötödik elem, az Armageddon és a Hatodik érzék. Állandó magyar hangja Dörner György.

A filmek, melyekben Willis szerepelt, az észak-amerikai mozipénztáraknál 2,64 / 3,05 milliárd dollárt hoztak, amivel főszereplőként a kilencedik legnagyobb bevételt elérő színész, kisebb szerepeit is számlálva pedig a tizenkettedik. Több díjat is elnyert karrierje során, és a nyilvánosság előtt adott hangot támogatásának az amerikai hadsereg felé.

Bruce Willis egy németországi amerikai katonai bázison született Idar-Obersteinben, David Willis amerikai katona apától és Marlene Willis banki dolgozó német anyától, a legidősebbként négy gyermek közül (testvérei Florence, David és Robert). Miután 1957-ben elbocsátották a seregből, apja hazament Penns Grove-ba, New Jersey-be családjával együtt, s hegesztőként, illetve gyári munkásként dolgozott. Bruce tizenéves volt, mikor 1972-ben szülei különváltak. Fiatalkorában gyakran eljárt otthonról, de dadogása is elkísérte. A Penns Grove High School diákja volt, lakóhelyén. Kifejezőeszközeként a színpadot találta meg, ahol könnyedén boldogult, levetkőzve dadogását is, s a középiskolában drámaszakkörbe is járt, illetve az iskolai tanács elnöki posztját is betöltötte.

Willis New Yorkból Kalifornia felé vette az irányt, hogy eljusson több televíziós sorozat meghallgatására. Háromezer más színész közül választották ki A simlis és a szende férfi főszerepére; David Addison Jr. karaktere komikus színészként alapozta meg nevét, több díjhoz is hozzásegítette, míg öt évad után véget nem ért. A széria népszerűségi csúcspontján a Seagram italgyártó cég felkérte a Golden Wine Cooler elnevezésű produktumuk reklámarcának. Az emlékezetes kampány öt- és hétmillió dollár közötti összeghez juttatta hozzá a feltörekvő filmcsillagot két év alatt. Mindennek ellenére Willis úgy döntött, nem újítja meg szerződését a céggel, mikor 1988-ban leállt az alkoholfogyasztással. Első komoly filmszerepe az 1987-es Blake Edwards-vígjátékban, a Nem látni és megszeretniben volt Kim Basinger oldalán. Mégis, egy akkoriban váratlan pálfordulás hozta meg számára világszerte az áttörést: a Drágán add az életed!, amiben maga vitt véghez több kaszkadőrjelenetet is, összesen 138 millió dollárt hozott a jegypénztáraknál. E sikernek köszönhetően az akciófilm még négy folytatást szült, melyeknek legutóbbi darabja, a Die Hard 5 2013 elején került a mozikba. Még a '80-as évek végén Willis Golden Globe-jelölést kapott Az ellenség földjénben nyújtott alakításáért, s hangját szolgáltatta a Nicsak, ki beszél! kisgyermek-szereplőjének.

Willis a Zsarulesen című film premierjén találkozott Demi Moore-ral, aki akkoriban Emilio Estevez párja volt. 1987. november 21-én feleségül vette a színésznőt, s a 2000. október 18-án bekövetkezett válásukig három lányuk született: Rumer Glenn Willis (1988), Scout LaRue Willis (1991) és Tallulah Belle Willis (1994), akikre közös felügyeletük van. A pár nem adott nyilvánosan magyarázatot arra, miért váltak el. Willis így kommentálta a dolgot: „Úgy éreztem, megbuktam apaként és férjként, mivel nem voltam képes működővé tenni a dolgot”. Szakításukat követően felmerültek olyan pletykák, hogy újraházasodásra készülnének, ám Moore időközben hozzáment Ashton Kutcher színészhez. Willis továbbra is közeli kapcsolatban áll Moore-ral, volt felesége újabb esküvőjén is részt vett. A válás óta eltelt idő alatt találkozgatott Maria Bravo Rosadóval és Emily Sandberggel, s eljegyezte Brooke Burnst, akivel végül tíz hónapig tartó kapcsolat után szakított, 2004-ben. Willis ezt követően Tamara Witmer és Karen McDougal Playboy Playmate-ek társaságában tűnt fel különböző alkalmakkor. A színész kifejezésre juttatta, hogy szívesen házasodna ismét és vállalna újabb gyerekeket. 2009. március 21-én Willis feleségül vette Emma Heming fotómodellt a Karib-térségben található magánszigetén; 2008 januárjában mutatkoztak először hivatalosan is együtt. A vendégek közt volt Demi Moore és Ashton Kutcher, a gyerekek, Rumer, Scout és Tallulah Belle, valamint Madonna is. A polgári esküvőre Los Angelesben került sor hat nappal később. 2 kislányuk született: Mabel Ray (2012) és Evelyn Penn (2014).

2007-ben Willis úgy nyilatkozott, nem pártfogója az iraki háborúnak, de „támogatja azon fiatal férfiakat és nőket, akik odaát vannak és részt vesznek a háborúban.” Minden republikánus elnökjelöltről jó véleménnyel volt, Bob Dole kivételével 1996-ban, mert Dole kritizálta Demi Moore-t a Striptease című filmben való szerepe miatt. Willis meghívott szónoka volt a 2000-es Nemzeti Republikánus Gyűlésnek, s szóbeli támogatást nyújt a fegyvertartásra nézve. 2006 februárjában Willis megjelent Manhattanben, hogy új filmjéről, a 16 utcáról beszéljen a riportereknek.

Pályája folyamán Willis több filmben is katona szerepét játszotta, így a Szükségállapotban, a Hart háborújában, A Nap könnyeiben és a Terrorbolygóban. Lévén katonacsaládban nőtt fel, Willis nyilvánosan támogatja az Egyesült Államok haderejét. 2002-ben legfiatalabb lánya, Tallulah azt ajánlotta neki, vegyen sütiket a cserkészlányoktól, hogy elküldhessék a katonáknak. Willis 12 ezer doboz süteményt vásárolt, amit a USS John F. Kennedy fedélzetén szolgálatot teljesítő tengerészek és más, az akkoriban a Közel-Keleten állomásozó katonák kaptak meg. 2003-ban a színész ellátogatott Irakba az amerikai katonákat világszerte támogató USO szervezésében, s a The Accelerators nevű együttesével koncertet adott a hadsereg tagjainak. Hivatalos katonai személyek jelentései szerint Willis megpróbált belépni a seregbe, hogy segítsen a harcokban a második iraki háborúban, de elutasították a kora miatt.^[35] Egy szóbeszéd szerint egymillió dollárt ajánlott fel bármely állampolgárnak, aki feladja Oszáma bin Láden, Ajmán az-Zaváhirí vagy (a most már néhai) Abu Muszab az-Zarkávi terrorista vezetőket, azonban később a Vanity Fair 2007 júniusi számában tisztázta, hogy mindezt feltételesnek vélte, s nem szó szerint értendő. Ugyanekkor kritikával illette a médiát a háborúról való tudósításuk miatt. Panasza szerint a sajtó többnyire csak a negatív aspektusokra fókuszált: