Megszületett Sandro Botticelli itáliai festő.
570 éve
Apja, Mariano Filipepi tímármester egy adóbevallásában így jellemezte negyedik, legkisebb fiát: „Fiam, Sandro 13 éves, iskolába jár és beteges.”
Valószínűleg gyenge egészsége volt az oka, hogy nem folytatta az apja
mesterségét, de mivel eszesnek és tanulékonynak bizonyult, taníttatták,
ami környezetében abban az időben ritkaságnak számított. Legidősebb
bátyjánál, Giovanninál lakott, akit alacsony, kövér termete miatt Botticellónak (hordócska) neveztek. A Botticelli név jelentése: Botticellóék. Másik bátyja, Antonio aranyozó mester volt, a Szent Lukács céh tagja.
1474-ben
Pisába ment, ahol nekikezdett egy
Mária mennybemenetelét ábrázoló
freskónak, de nem fejezte be, mivel a megbízói elégedetlenek voltak a munkájával. Ebben az időben került szoros kapcsolatba a
Medici-családdal, és többükről készített arcképet. Giovanni Lami kereskedő megrendelésére festette a
Háromkirályok imádása című képét, amelyen a Mediciek közül többen felismerhetők.
1476 táján valószínűleg
Urbinóba utazott, ahol megismerkedhetett
Piero della Francescával. Nem sokkal később,
1477-ben festette első ismertebb remekművét,
A tavaszt a Villa di Castello számára, amely Lorenzo és Giovanni di Pierfrancesco tulajdonában volt.
Botticelli ebben az időben ért pályája csúcsára. Leghíresebb képe, a
Vénusz születése
is ekkoriban készült, bár az egzakt időpontot nem sikerült
meghatározni. Ez a kép is eredetileg a Villa di Castellóban volt.
Firenzében
1490-ben tűnt fel
Girolamo Savonarola,
aki tüzes hangú szónoklataiban elítélte azt a művészetet, amely nem a
vallást szolgálja, s szigorú vallásosságot hirdetett. Botticellire nagy
hatással volt a barát, bár taszította a kép- és könyvégetés, a
szembefordulás a Mediciek kifinomult kultúrájával.
1493-ban
meghalt az apja, s Botticelli, mivel felesége és gyermeke nem volt,
másik két bátyjával, Antonióval és Simonéval közösen, Firenzén kívül
birtokot vásárolt, ami némi anyagi biztonságot jelentett számára. Ebben
az időben született képeire egyre inkább rányomta bélyegét
magárahagyatottsága, nyugtalansága és mély vallásossága.
1496-ban keletkezett a
Rágalom,
utolsó jelentős festményeinek egyike. A következő években egyre
kevesebbet festett, a megbízókat valószínűleg elriasztotta műveinek
zaklatottsága.
1502-ben rágalmazói mondvacsinált ürüggyel (fiatal fiúk megrontása) feljelentették, de az ügynek nem lett folytatása.
1504-ben részt vett
Michelangelo Dávidjának elhelyezéséről szóló vitában. A következő adat már
1510.
május 17-éről való: ekkor helyezik örök nyugalomra az Ognissanti-temetőben.
Első munkáin felfedezhető mestere, Filippo Lippi, s más firenzei vagy
olyan Firenzében megfordult művészek hatása, mint Verrocchio és
Pollaiuolo. Később az ezen festők műveiben fellelhető feszültséget,
drámaiságot Botticelli képein felváltja a finomság és az érzékenység.
Mindez jól észlelhető egyik korai képén, a
Szent Sebestyénen. Ebben az időben készült egyik leglíraibb alkotása, a
Rózsás Madonna is. A
Medici-családdal való kapcsolatából keletkező egyik első festménye a
Konvertiták oltára,
amelyen a család több tagját is megörökítette, de ez a mű erősen
megsérült az idők folyamán. A Mediciekről több portrét is készített,
ezek közül a legjelentősebbek a
Férfiképmás Cosimo il Vecchio medalionjával és a
Giuliano de’ Medici arcképe, amiből több változatot is készített.
Akkoriban született az itáliai reneszánsz egyik legismertebb alkotása,
A tavasz.
A képet a belőle áradó harmónia, elegancia és szépség igazi mesterművé
teszi. Értelmezéséről még ma is viták folynak, az sem világos, milyen
alkalomra készült; egyesek
Giuliano de Medici és
Simonetta Vespucci szerelmének vagy Simonetta halálának allegóriájaként magyarázzák. A teljesen árnyéktalan, örökkévalóságot sugalló kertet és
Flora
ruháját számtalan virág díszíti; mintegy ötszáz növényfajt
azonosítottak a festményen. Botticelli másik mesterműve és a művészet
történetének egyik legismertebb festménye, a
Vénusz születése is ebben az időszakban keletkezett. A tavaszhoz hasonlóan Botticelli ezt a művét is a művelt,
irodalomban,
filozófiában,
mitológiában
jártas közönségnek szánta, aki megfejthette a kép rejtett allegóriáját.
A kép ikonogáfiájának megfejtését valószínűleg a Firenzében uralkodó
újplatonizmusban
kell keresni: a szépség a szellem és az anyag, az eszme és a természet
egyesüléséből születik. Szintén Giuliano de Medici és Simonetta Vespucci
szerelme lehetett a forrása a
Vénusz és Mars című kép születésének.
Kommentáld!