295 éve

Magyar, Született, Tudomány

Hell Miksa mellszobra Alsó-Ausztria, Maria Enzersdorfer Friedhof

Hell Miksa (Rudolf Maximilian Höll) (Selmecbánya, 1720. május 15. – Bécs, 1792. április 14.) magyar csillagász, matematikus, fizikus.

Selmecen született. Atyja, Mathias Cornel Hell az ottani bányák matematikusa és főgépmestere, édesanyja Julianna Staindl. A házaspárnak összesen 22 gyermeke született, Miksa Rudolf volt az utolsó. Anyakönyvi bejegyzések tanusága szerint Mathias Cornel Hellt és gyermekeit német nemzetiségűként tartották nyilván. Hell Miksa az 1750-évektől már magyarnak vallotta magát, melyet levelek és hivatalos feljegyzések is bizonyítanak.

Az apa, Mathias Hell Besztercebányán rektorként működött, midőn Miksa 1738 október 18-án Trencsénben a jezsuita rendbe lépett, ahol bölcseletet hallgatott három éven keresztül. 1740-ben a rend Bécsbe küldte, további bölcseleti tanulmányokra. Itt a jezsuita obszervatóriumban, Joseph Franz igazgatósága alatt ismerkedett meg a csillagászattal. Szabad idejében a természettudományokat tanulmányozta, kezdetben a nap- és vízórák egyszerűsítésén dolgozott, az addig használt föld- és égtekék szabatosabb, célszerűbb készítésével kisérletezett. 1744-45-től kezdve kizárólag kedvenc tárgyának, az asztronomiának élt. Tervei kivitelezésében hathatósan támogatta Fröhlich Erasmus, jeles történész; az ő befolyásának köszönhette azt is, hogy a keleti nyelvek akadémiájának igazgatója, Joseph Franz csillagászati vizsgálódásaihoz segédül szemelte ki, s a természettani múzeum rendezésében is igénybevette segítségét. 1746-ban visszatért Magyarországra, s a rend lőcsei gimnáziumában kezdte meg tanári pályáját; latin és görög nyelvet, történelmet, földrajzot és mennyiségtant adott elő. 1748 elején újólag Bécsbe ment, hittani tanulmányait befejezni. Königseck gróf, az udvari kamara elnöke megbízta, hogy a bányászat iránt érdeklődő ifjakat mennyiségtanra és a bányamérnökség elemeire oktassa. Hell ennek kapcsán lefordítja a magyar bányatörvényt németre. 1751-ben áldozópappá szentelték föl. Ekkor Nagyszombatra utazott, ahol sokat tett az ottani csillagvizsgáló létrehozataláért. 1752-ben Kolozsvárra hívták a jezsuita egyetem mennyiségtudományi tanszékére. 1755 szeptemberében Bécsbe költözött, az újonnan felállított csillagvizsgáló intézet igazgatójává s az egyetemen a mechanika tanárává nevezték ki. Itt az általa szerkesztett csillagtani ephemerisek (csillagidők számítása) publikációival európai hírnevet szerzett. 1768-ban Európa tudósai a következő esztendőre várható Vénusz-átvonulásra készülődtek, VII. Keresztély dán király őt, mint korának egyik leghíresebb csillagászát felkérte, hogy Norvégia északi részében figyelje meg e ritka tüneményt. Hell 1768. április 28-án Sajnovics János jezsuita társával indult el Bécsből, és október 11-én érkezett meg rendeltetési helyére, Vardøbe, ahol 1769. június 3-án a Vénusz átvonulását kedvező időjárás mellett követte figyelemmel. Ezzel egyidejüleg Sajnovics és Hell a lappok nyelvére és kultúrájára vonatkozó adatokat gyűjtöttek. Hell asztronómiai megfigyeléseinek pontosságát később Lalande és mások kétségbe vonták, azzal gyanúsítva, hogy megfigyelései leírásán utólag önkényesen változtatott, hogy kedvezőbb eredményt mutathasson fel. Az adataiból számított nap-paralaxist pl. Encke túlságosan nagynak találta. Újabb mérések azonban Hell eredményeit igazolták. Hell korának csillagászai között nagy tekintélyt vívott ki. Midőn a magyar királyi egyetemet 1777-ben Nagyszombatról Budára helyezték át, Bécsből Hellt hívták meg egy csillagvizsgáló létesítésére, hogy annak alkalmas helyet válasszon és az épület elkészültét felügyelje. A csillagvizsgálót a királyi palota fölé építtette, melyet egyébként is egyetemi helyiségül avattak fel. Hell vállalta magára a működtetés vezetését s az ott történt megfigyelések 1780-tól Hell bécsi s Bode berlini tudósításaiban lettek feljegyezve. Hellt a tudományok terén szerzett érdemeiért több tudós társaság választotta tagjai sorába, így a párizsi, bolognai, koppenhágai, stockholmi, göttingeni és trondheimi akadémiák. 1792. április 18-án Bécsben halt meg. Barátja, Penkler báró birtokán, Enzersdorfban temették el. Emlékkövén Denis sírfelirata díszlik.

• Felfedezte a földrajzi szélességmérés új módszerét, amelyet ma Horrebow-Talcott-eljárásnak ismernek. Ehhez két csillag közel azonos zenittávolságát kell megmérnünk. Feltételezhetjük, hogy ekkor a refrakció (fénytörés) értéke azonos. Ebből kiszámolható a földrajzi szélesség. leírás, német honlap
• Sajnovics Jánossal együtt megmérte az 1769. június 3-ai Vénusz-átvonulás kontaktusainak időpontját az észak-norvégiai Vardö-szigetről. Több különböző mérés összevetésével meghatározta a Nap-Föld távolságot. Ezt többen megtették, és pontosabb eredmény is volt közöttük, de egyedül ő volt az, aki az akkor már nagy tekintélynek számító Lalande-dal szemben kiállt kapott eredményének pontossága mellett. (Lalande rosszabb értéket kapott.)
• Sok csillagászt nevelt ki.
• Nevéhez fűződik az egyik első csillagászati évkönyv kiadása.
• Jelentős szerepe volt három magyarországi csillagvizsgáló megalapításában (Eger, Egri csillagda 1776; Buda, 1780; Gyulafehérvár, Batthyáneum 1794).

Munkásságának elismeréseként nevét ma egy kráter is őrzi a Holdon, továbbá róla nevezték el a 3727 Maxhell kisbolygót.