Jacques-Yves Cousteau, vagyis Cousteau kapitány (Saint-André-de-Cuzac 1910. június 11. – Párizs 1997. június 25.) közismert francia tengerkutató, felfedező, természettudós és filmkészítő, aki életét a tengeri felfedezéseknek szentelte.

Katonai tanulmányainak befejezése után Toulonban megszervezte a haditengerészet víz alatti tanulmányokkal foglalkozó kutatócsoportját. A katonai célú fejlesztések eredményeként nevéhez kötődik a könnyűbúvár-légzőkészülék kifejlesztése. Leszerelése után egy korábbi aknaszedő hajót átalakított oceanográfiai kutatóhajóvá, amelyet Calypso néven ismert meg a világ.

Népszerűségét természetfilmjeinek széleskörű ismertsége okozta, és tudományos munkásságának elismeréséül a Francia Akadémia tagjává fogadta. Franciaországban le commandant Cousteau-nak, (Cousteau parancsnoknak) nevezik, de a világ más területein inkább Jacques Cousteau-ként vagy Cousteau kapitány-ként emlegetik.

Jacques-Yves Cousteau 1910. június 11-én született Saint-André-de-Cubzacban, Franciaországban. Hamar megtanult úszni és sok időt töltött a tengerparton. Gyermekkorától két nagy szenvedélye volt a tenger és a repülés. Miután a repüléssel kapcsolatos reményei egy későbbi súlyos autóbaleset következtében köddé váltak így a búvárkodás megszállottjává vált. A hagyományos iskolarendszer nem foglalta le túlzottan és nem volt jó tanuló sem. Belekeveredett iskolai botrányokba, melyek miatt ki is zárták, mivel egy alkalommal betörte az iskola 17 ablakát.

Szülei Daniel Cousteau ügyvéd és Elisabeth Cousteau, egy testvére volt bátyja Pierre-Antoine Cousteau. Feleségül vette Simone Melchiort 1937. július 12-én és egy évre rá megszületett első fia Jean-Michel Cousteau. Második gyermeke Philippe 1940-ben született. 1967-ben született meg az első unokája Fabien Cousteau, Jean-Michel gyermeke. 1979. június 28-án, amikor a Calypso egy expedíción volt Portugália felé, a második fia Philippe, elhunyt motor-csónak balesetben. Philippe felesége ekkor már terhes volt fiával ifjabb Philippe Cousteau-val, aki 1980-ban született meg. 1990. december 1-jén felesége Simone meghalt rákban. 1991 júniusában Párizsban feleségül vette Francine Triplet-t, akitől korábban született egy lánya, Diane 1980-ban és egy fia, Pierre-Yves 1982-ben.

Húszéves korában belépett a hadseregbe, és miután elvégezte a Tengerészeti Akadémiát (École Navale), a francia haditengerészetnél a víz alatti kutatássokkal foglalkozott. A haditengerészet Víz Alatti Tanulmányi és Kutatócsoportját szervezte meg Toulonban, a Condorcet francia csatahajón szolgált, amikor végrehajtotta első víz alatti kutatásait. Ezt többek között Philippe Tailliez barátjának köszönhette, mivel ő 1936-ban Cousteaunak olyan víz alatti szemüveget adott kölcsön, amilyet a gyöngyhalászok használtak.^[2] Ez volt a modern búvárszemüveg elődje és ezáltal vált lehetővé számára a víz alatti tartózkodás. A vízben történő tartózkodásához az a sajnálatos esemény is közrejátszott, hogy 1936 szeptemberében majdnem végzetes autószerencsétlenség áldozata lett. A balesetben hét helyen eltörtek a csontjai, a tüdeje átfúródott, a jobb keze megbénult, és a gyógyulásához vezető rehabilitációjához rendszeresen kellett úsznia.

Saját magán végzett oxigénmérgezéses és nitrogénnarkózisos kísérleteivel igyekezett meghatározni a biztonságos merülés határát is. Emile Gagnan mérnök segítségével egy sűrített levegőjű búvárkészüléket tervezett, amellyel merülési rekordot állított fel.^[1] A „vízi tüdő” néven is ismert készülékkel Cousteau 60 méter mélyre merült le anélkül, hogy bármilyen káros utóhatást tapasztalt volna.^[3] Első víz alatti felvételei is ekkor készültek 1943-ban. Részt vett a második világháborúban, mint a hadiflotta tisztje hadnagyi rendfokozatban, de közben mindig talált időt arra, hogy a tenger iránti szeretetének hódoljon. 1949-ben Cousteau leszerelt a francia haditengerészettől.

1950-ben megalapította a Francia Oceanográfiai Mozgalmat (FOC), és megszerzett egy hajót, Thomas Loel Guinness mecénás segítségével, melynek a neve Calypso volt. Az eredetileg aknaszedő hajót 1942-ben építették az USA-ban és jelentős átalakítását követően vált felszerelt óceánkutató hajóvá.

1976-ban feltárta a HMHS Britannic roncsait. 1977-ben Peter Scott-tal együtt, megkapta az ENSZ Környezetvédelmi díjat. 1980-ban, Cousteau Kanadába utazott, hogy megcsináljon két filmet a Szent Lőrinc- folyón és a Nagy-tavaknál a Cries from the Deep és a St.Lawrence: Stairway to the Sea. A filmek sikert arattak és kiemelkedő nézettséget értek el. 1985-ben, megkapja Ronald Reagantől az Elnöki Szabadság Érdemrendet. 1988. november 24-edikén beválasztották a Francia Akadémia tagjai sorába. 1991 novemberében Cousteau interjút adott az UNESCO-nak, amelyben kijelentette, hogy támogatja az emberi népességszabályozást és a népesség csökkentését.

Magyar vonatkozású esemény vele kapcsolatban, hogy 1991-ben ökológiai expedíció keretében végighajózta a Dunát az élővilágát kutatva. 1992-ben, meghívták Rio de Janeiróba, az Egyesült Nemzetek nemzetközi konferenciájára melyet a környezetről és fejlődésről szerveztek és innentől Cousteau rendszeres tanácsadója lett az ENSZ-nek és a Világbanknak. 1996-ban beperelte saját fiát, amiért ez szabadidő központot akart alapítani a Fidzsi-szigeteken, aminek Cousteau lett volna a neve. 1996. január 11-edikén Calypso elsüllyedt a szingapúri kikötőben egy úszó csónakház miatt. A Calypsót kiemeltette és hazavontatta Franciaországba, de 1997-ben bekövetkezett halála miatt már többé nem szállhatott vízre vele.