Megszületett Dr. Carl Gustav Jung svájci orvos, pszichiáter, az analitikus lélektan megteremtője.
Carl Gustav Jung 1875. július 26-án született Kesswilben. Apja a
svájci reformált egyház lelkésze, ezáltal keresztény kulturális hagyományban nőtt fel. Anyja szintén lelkész lánya volt, instabilitás és
misztikusság
jellemezte. Jung jórészt édesanyjának a misztikus irányultságát
örökölhette. Jungot gyermekkorában lelkileg meggyötörték szüleinek a
veszekedései, emiatt mély bizalmatlanságot fejlesztett ki a nőkkel
szemben és
ambivalensen
viszonyult az anyjához. Jung gyerekkorában képes volt teljesen eltérő
benyomásokat tenni az őt ismerőkre, például néha lenyűgöző karakterűnek
tartották, máskor meg túl csendesnek.
1902-ben eltöltött egy szemesztert a
Salpetriere pszichiátriai központban, ahol
Pierre Janet pszichopatológiai előadásait hallgatta. 1903-ban elvette feleségül
Emma Rauschenbachot, akitől öt gyereke született. 1905-ben a
Zürichi Egyetemen
kinevezték pszichiátriai orvosprofesszorrá. Nem sokkal azután, hogy
Bleulerhez szegődött, felkérték, hogy tartson előadást munkatársainak
Freud Álomfejtés
című művéről. Jung Bleuler kérésére szóasszociációs vizsgálatokat
végzett. Ez a vizsgálat úgy folyt le, hogy megkérte a kísérleti
személyeket, hogy a bemutatott szavakra az első eszükbe jutó szóval
reagáljanak. Jung leírta a válaszukat, valamint a válaszadásig eltelt
időt (ez a
latenciaidő).
Jung szerint ha valaki az átlagosnál lassabban ad választ egy szónál,
akkor az különleges jelentőséggel bír az egyén számára és az az elfojtás
által a
tudattalanban tartózkodik, ezek a
komplexusok.
A szóasszociációs vizsgálatok eredményei egyértelműen beleillettek
Freud elméletébe, ami nagy dilemma elé állította Jungot. Felvállalja,
hogy freudi analitikusként kockára tegye akadémiai karrierjét (Freud
ugyanis nem volt elismert akadémikusi körökben), vagy Freudra való
hivatkozás nélkül jelentesse meg az eredményeit? Az előbbi mellett
döntött, nyíltan kiállt Freud mellett. 1906-ban Freud és Jung levelezni
kezdtek, ami 1913-ig tartott. 1907-ben személyesen is találkoztak, és
annyira jól kijöttek egymással hogy akkor 13 órán át folyamatosan
beszélgettek, bár céljaik eltérőek voltak. Freud a
pszichoanalízis nem
zsidó terjesztőjét látta Jungban, míg Jung apafiguraként tekintett Freudra, de nem értett egyet vele a
szexualitás hangsúlyozásában, és később ez vezetett barátságuk felbomlásához is. Igyekezett a freudi
libidó
fogalmának kiterjesztésére, hogy az egy általános lelki energiát
jelentsen és ne csupán a szexuális hajtóerők gyűjtőneve legyen. Nála a
libidó a szexuális energián túl magába foglalta az
agressziót, a
szerzési késztetést, a szellemi erőfeszítést és a
kíváncsiságot is. 1909-ben elhagyta a burghölzi pszichiátriai kórházat, mivel magán
praxisa szépen növekedett. Páciensei klasszikus
elmebetegek, azaz
pszichotikusak voltak. (Freud nem vizsgált ilyen súlyos eseteket, ő csak
neurózisokkal
foglalkozott.) Jung 1912-ben egy amerikai előadókörúton olyan előadást
tartott, amelyben már mellőzte a gyermekkori szexualitást (az
Ödipusz-komplexust)
és a freudi értelemben vett libidót, de újradefiniálta annak fogalmát.
Jung pszichoanalízise jobban tetszett hallgatóinak, mint Freud tételei.
1913-ban lemondott a zürichi egyetem
instruktori
állásáról, és idejét az írásnak, az utazásnak, a magánpraxisának és a
kutatásnak szentelte. Ebben az évben szakadt el véglegesen Freudtól és a
pszichoanalízistől, és lemondott a
Nemzetközi Pszichoanalitikus Szövetség
elnöki tisztjéről is. Saját elméletét – jelezvén a pszichoanalízistől
való eltérést – analitikus pszichológiának, illetve komplex
pszichológiának nevezte. 1923-ban
Bollingenben
megkezdte a Torony építését. Olyan lakhelyet akart építeni magának,
amely kifejezte legbensőbb gondolatait és megfelelt az ember ősi
érzéseinek. Az 1940-es évek közepén két
infarktusa is volt, ezért 1947-ben visszavonult Bollingeni tornyába. 1957-ben
Aniela Jafféval kezdett együtt dolgozni az
Emlékek, álmok, gondolatok című
önéletrajzi munkáján. 1961. június 6-án halt meg
küsnachti otthonában.
Kommentáld!