Gerardus Mercator (Rupelmonde, 1512. március 5. – Duisburg, 1594. december 2.) flamand térképész.

A kelet-flandriai Rupelmonde városában született, szülei a Jülichi Hercegséghez tartozó Gangelt városából származtak. Mercator 1552-ben Duisburgba költözött, és élete végéig ott élt. Az általa kifejlesztett Mercator-vetület őrizte meg nevét az utókornak.

Mercator eredeti neve Gheert Cremer (vagy franciásan Gerard de Cremere), a flamand Rupelmonde városában született. "Mercator" a latinosított formája eredeti nevének, jelentése "kereskedő". Tanulmányait a holland Hertogenbosch városában végezte a híres humanista tudós, Macropedius irányításával, majd a Leuveni Egyetemen tanult. Annak ellenére, hogy neve és legnagyobb felfedezései térképészeti alkotásaihoz kötődnek, Mercator legfőbb bevételi forrása mégis műszerek tervezéséből és elkészítéséből származott. Tanulmányai elvégzése után Leuven-ben kezdett dolgozni, Gemma Frisius és Gaspar Myrica segítségével. 1535 és 1536 között azon dolgoztak, hogy elkészítsenek egy földgömböt az akkor használt térképek alapján. Mercator feltehetően nem a térképek, hanem a térképet alkotó rézkarcok elkészítésében vett részt. Mercator térképészeti műhelye csak akkor indult be, amikor 1537-ben elkészítette Palesztina térképét, amit később egy világtérkép (1538) valamint Flandria térképe követett (1540). Ebben az időszakban tanulta meg a kurzív, kézíráson alapuló betűtípus használatát, amely a legalkalmasabb volt a térképek feliratozására. Mint azt angol neve („Italic”) is jelzi, ezt a betűtípust Olaszországban fejlesztették ki, onnan terjedt el Európa többi részére. Mercator írta az első, Észak-Európában kiadott kézikönyvet a kurzív betűtípus használatáról.

1552-ben Duisburg városába költözött, amely a német Clèves-i (Klevei) Hercegség egyik jelentős városa volt és ahol nem üldözték protestáns vallása miatt. Itt nyitotta meg térképészeti műhelyét, ahol 1554-ben elkészítette Európa hat paneles térképét. Emellett Duisburg város térképésze is volt. Mercator másik indítéka a költözésre az lehetett, hogy hírét vette a duisburgi egyetem megalapításának. Matematikát kezdett tanítani a városi egyetemen, majd miután számos térképet kiadott, Vilmos, Jülich-Clèves-Berg hercege, udvari térképésznek nevezte ki 1564-ben. 1569-ben egy újfajta tengerészeti térképet készített el, amelynek újdonsága volt, hogy szögtartó vetületi rendszerben készült: Mercator a Föld felületét hengerpalástra vetítette, és úgy rajzolta meg térképét. Az eljárást, amelyet Edmond Halley tökéletesített 1695-ben, a hajózásban mind a mai napig használják.

Mercator kifejlesztette a föld és az égbolt ábrázolására alkalmas gömbök elkészítésének egy újfajta eljárását. Akkoriban a földgömböket aprólékos munkával, bronz vagy fagömbök felszínére vésték fel. Mercator egy fából készült mintára papírmaséból készítette el a gömböt. Amikor a papír megszáradt, az Egyenlítő mentén körbevágta, majd összeragasztotta a két félgömböt. Ekkor a felületet kalcium-karbonát és ragasztó keverékével előkezelte, majd erre nyomtatta rá a térképét, amit korábban 12 szegmensre nyomtatott, majd kézzel kiszínezett. A földgömb sarkait kézzel karcolt pólusok borították. A festék száradása után a gömböt faállványra szerelte és az Egyenlítő mentén hosszúsági fokokkal karcolt bronz horizontot illesztett. Az ilyen technikával készült földgömbökből 22 darab maradt fenn az utókornak.

Mercator soha többé nem hagyta el Duisburgot, 1594-ben a város megbecsült, tehetős polgáraként itt halt meg. A városi St. Salvatorus-templomban temették el, munkái közül a helyi Mercator-múzeum őrzött meg néhányat. Életét és munkásságát emellett a belgiumi Sint-Niklaas városában található Mercator Múzeum mutatja be.