80 éve

Jurij Alekszejevics Gagarin (oroszul: Юрий Алексеевич Гагарин; Klusino, 1934. március 9. – 1968. március 27.) az első ember a világűrben – a Vosztok–1 űrhajóval indult 1961. április 12-én, Bajkonurból. Ezzel az emberes űrrepülések terén is megelőzték a szovjetek az amerikaiakat. Gagarin később már nem hajtott végre több űrrepülést. 1968-ban halt meg egy repülőgép-balesetben.

Jurij Gagarin 1934. március 9-én született a Moszkvától nyugatra fekvő Klusino faluban. Szülei egy termelőszövetkezetben dolgoztak, de mindketten képzettek voltak – édesanyja sokat olvasott, édesapja pedig bútorasztalos volt. Jurij a család harmadik gyermeke volt. Nővérei segítettek a nevelésében, amíg szülei dolgoztak. Milliókhoz hasonlóan a Gagarin család is megszenvedte a második világháború kemény éveit. Két nővérét és egy fivérét kényszermunkára hurcolták Németországba, ahonnan a háború után épségben visszatértek. Gagarint a tanárai intelligens és szorgalmas tanulóként jellemezték.

1960-ban kiválasztották, így bekerült a szovjet űrprogramba. 20 társával együtt igen kemény kiképzésen ment keresztül. Gagarint és társát, German Tyitovot kitűnő teljesítményük és kis termetük alapján választották ki az űrutazásra. (Gagarin 157 cm magas volt.)

1961. április 12-én Gagarin az első emberként repült az űrbe egy Vosztok 3KA–2 (Vosztok–1) fedélzetén. Az egész repülés 108 percig tartott, eközben egyszer megkerülte a Földet.

Űrbéli tartózkodása alatt hadnagyból őrnaggyá léptették elő – ebben a beosztásában szerepelt a TASZSZ híradásában is. Földet érése után Nyikita Hruscsov üdvözölte. Gagarin a hirtelen rászakadó népszerűséget rosszul viselte. Részben ennek, részben pedig megromlott házasságának hatására inni kezdett.

1962-től a Legfelső Tanács tagja lett, de később visszatért Csillagvárosba, ahol többször használható űrhajók tervezésével foglalkozott. 1967-ben Komarov űrhajós tartalékaként választották ki a Szojuz–1 repülésre. Az űrhajó visszatérő egysége lezuhant, a pilóta életét vesztette.

Gagarin 1967-ben, a Szojuz–1 katasztrófája után a Csillagvárosban folyó kiképzést vezette. Ezzel párhuzamosan újból elkezdett vadászgépen repülni. 1968. március 27-én ő és kiképzője, Vlagyimir Szerjogin életét vesztette egy MiG–15-ben rutinrepülés közben. A baleset körülményei sokáig tisztázatlanok voltak, a hivatalos vizsgálat eredményeit részleteiben nem közölték, így az évtizedek során sok találgatás látott napvilágot.

2013-ban Leonov végül engedélyt kapott a valódi történet nyilvánosságra hozatalára. Eszerint a katasztrófa idején zajlott a Szu–15 vadászgép tesztje, ám a gép meghibásodott és az előírt 10 000 méteres magasság helyett 450-500 méterre süllyedt, veszélyesen közel kerülve Gagarin és Szerjogin MiG–15-öséhez, ami a keletkező örvény miatt 55 másodperccel később lezuhant. A katasztrófa valós okát vélhetően azért titkolták hosszú ideig, mert az új vadászgép sikertelen tesztje – ami ráadásul egy nemzeti hős halálát okozta – súlyos presztízsveszteség lett volna a légierőnek.

A Nemzetközi Csillagászati Unió a Ljudmila Csernih szovjet csillagász által 1968. február 6-án felfedezett 1968CB jelű kisbolygót Jurij Gagarinról nevezte el, hivatalos megjelölése szerint 1772 Gagarin néven. Gagarin nevét holdkráter is őrzi, a Nemzetközi Csillagászati Unió a Hold túlsó oldalán, a déli féltekén egy 265 km átmérőjű ősi becsapódásos krátert nevezett el a világ első űrhajósáról.