Meghalt Kossuth Lajos, szabadságharcos, államfő.
120 éve
1824 és 1832 között ügyvédi gyakorlatot folytatott szülőföldjén, Zemplén
vármegyében. Zemplén megyei karrierje gyorsan ívelt fel, hála apjának
is, aki több nemesi családnak volt ügyvédje és így fiát is bevonta az
ügyintézésbe, és fia nemsokára átvette apja munkájának egy részét.
Először a sátoraljaújhelyi evangélikus egyházközség ügyvédje,
1827-ben
már táblabíró, később pedig már Sátoraljaújhely ügyésze lett. Ebben az
időben hivatali munkája mellett történeti kronológiákat, fordításokat
készített. Az
1828-as
országos összeírásban, melyben az adózókat vették számba az adózási
aránytalanságok megszüntetése végett, Kossuth a zempléni rész
számbavételénél segédkezett.
A reformországgyűlés 1836 tavaszi berekesztése után az ellenzék elvei
szolgálatában továbbra is ébren akarta tartani a közvélemény
érdeklődését a közélet iránt és hasonló szellemben szerkesztette a
megyegyűlésekről beszámoló
Törvényhatósági Tudósításokat
(1836–37). Ez az időszaki lap már nem állott diétai oltalom alatt; a
nádor tilalommal lépett közbe és az egyes leveleket a postán
lefoglalták. Szerzőjük a vármegyékhez fordult, nemzeti közsérelemnek
nyilvánítva tanácskozásaik nyilvánosságának elnyomását és a
törvényhatóságok nagy része, élén
Pesttel,
csakugyan mellette foglalt állást, saját közegei által küldözgette
tovább a leveleket és ennek érdekében felírt a nádorhoz. A nádor második
tilalma ellenére is megjelentek a füzetek, mire
1837. május 4.-éről május 5.-ére virradó éjjelen
letartóztatták, és bevitték a Budán az «Isten szeménél» lakó Kossuthot a
budai kaszárnyába, egyidejűleg pesti szállásán lefoglalták irományait
és leveleit. A királyi tábla, szoros vizsgálati fogság után, három évi
börtönre ítélte, a hétszemélyes tábla pedig még egy évvel megtoldotta a
büntetést.
Kiszabadulása után,
1841 januárjától a
Pesti Hírlap szerkesztője volt. Az állást
Landerer Lajos pesti nyomdatulajdonos, a
bécsi titkosrendőrség ügynöke ajánlotta fel neki. A kormánykörök úgy vélték, hogy a
cenzúra és az anyagi érdekeltség majd megnyirbálja Kossuth
ellenzékiségét,
és amúgy sem tartották veszélyesnek a kis példányszámban megjelenő lap
hatását. Kossuth azonban megteremtette a modern magyar politikai
újságírást.
Vezércikkei
sorra vették a gazdaság és a társadalom égető problémáit. A cikkek a
jelen bírálását a jövő felvázolásával kötötték össze, egységes programmá
ötvözve és kiegészítve az addig felmerült reformgondolatokat. Ez
szétsugárzott az ország minden zugába és magával ragadta a
legkülönbözőbb rétegekhez tartozó olvasókat.
Széchenyi a
Kelet Népében (1841) Kossuth reformrendszerét
támadta. Széchenyi mélységes aggodalommal figyelte az ellenzéki szellem
térhódítását, mely nem kímélte az Ausztriához fűződő viszonyt, figyelmen
kívül hagyta az
arisztokráciát,
a nemesség tömegei mellett más társadalmi rétegekbe is behatolt. Az
átalakulásban – a stabilitás és a kiszámíthatóság érdekében – nem
kívánta kizárólagos szerephez juttatni a társadalom változó (tehát
nehezen kiszámítható) erőit, legyenek azok
kormánypárti
vagy ellenzéki oldalon. Félve a reformmozgalom esetleges
megsemmisítésétől, nem akart ujjat húzni Béccsel, ezért az ellenzékiség
helyett a felülről jövő reformokban bízott.
1845-ben elvállalta a
Helytartótanács
közlekedésügyi bizottságának elnökségét. Hírlapbeli Kossuth-ellenes
támadásait pedig az 1847-es Politikai programtöredékekkel tetőzi be.
Az
1848. februári francia forradalom hírére
március 3-án felirati javaslatában az ellenzék programjának sürgős törvénybe iktatását követelte. Döntő szerepe volt abban, hogy az
országgyűlés
megszavazta a forradalmi átalakulás eredményeit rögzítő törvényeket és a
bécsi küldöttség kikényszerítette Bécs hozzájárulását. A
Batthyány-kormányban pénzügyminiszter lett, nevéhez fűződik az önálló magyar pénz (
Kossuth-bankó) megteremtése és az ország első
költségvetésének
összeállítása. 1848 tavaszán és nyarán a forradalom eredményeit
megszilárdítani törekvő kormány álláspontját képviselte, ugyanakkor mind
szorosabb kapcsolatba lépett a radikálisokkal.
Vidin
volt az emigráció első állomása. Onnan írta Kossuth azt a levelet,
melyben Magyarország katasztrófájáért Görgeyt tette felelőssé.
1894 márciusában hosszabb betegeskedés után Kossuthot ledöntötte a lábáról az
influenza, végleg ágynak esett. Utolsó betegségének minden mozzanatát mély részvéttel kísérte az ország.
1894.
március 20-án, este tizenegy óra előtt öt perccel meghalt.
Kommentáld!