Fráter György vagy György barát, (atyja családi nevén Utješenović (Utyeszenovics) vagy Utješenić (Utyeszenics), anyja családi nevéről Martinuzzi, Kamičić, Horvátország, 1482. június 18. – Alvinc, 1551. december 17.), köznyelven a „fehér barát”, pálos szerzetes, katona, országos és erdélyi politikus, helytartó, váradi püspök, majd esztergomi érsek és bíboros.

Az Erdélyi Fejedelemség megszervezője. A 16. század második felében alakult ki az Erdélyi Fejedelemség. Megszervezése Fráter György nevéhez fűződik. 1541 előtt Erdély nem volt önálló ország. Területéhez a leválasztott részek tartoztak (Partium). A lakosság vallási téren is megosztott volt. A magyar vármegyék, a székely és a szász székek alkották a három nemzetet. Rendi szervezetük elütött egymástól. Az új állam vezetője névlegesen János Zsigmond fejedelem volt, de a legfontosabb döntéseket Fráter György hozta. Külpolitikailag Erdély nem volt független, hűbérura a szultán volt, akinek adót fizetett. Fráter György 1551-ben lemondatta János Zsigmondot a trónról és Erdélybe Habsburg-katonaságot hívott, erre a török támadásba lendült. Ezért I. Ferdinánd király meggyilkoltatta.

Fráter György az ippi, érkeserűi, rogozi, bélmezei Fráter család leszármazottja, amely egy ősi magyar nemes család, az Árpád-kori száznyolc nemzetségek egyikéből a Dobra hadból (genus) származik. V. István király 1265. évben nemességre emelte a családot, s 1273. évben új adományképen Kezy földjét adta nekik. Az 1300-as években a család három ágra vált szét (Nagy-Kezy, Mátyuka-Kezy és Kis-Kezy), mely ágakból Nagy-Kezy ág 1475 körül kihalt. A Mátyuka-Kezy ág Horvátországba került és őse az Utjesenich-eknek, mely nevet (utjesenich = placator, consolator [vigasztaló]) érdemeivel szerezte az Utjesenich család egyik őse Verancich szerint:

Corvin János udvarában nevelkedett, majd 1504-ben Szapolyai István nádor özvegyéhez, Tescheni Hedvig hercegnőhöz került apródként. Innen Szapolyai János erdélyi vajda (később magyar király) szolgálatába állt katonának, majd belépett a Pálos rendbe. A sajóládi pálos kolostorban volt novícius. Négyéves képzést követően a pálos rend egyik legtudósabb szerzetese lett, akit méltónak találtak arra, hogy a lengyelországi testvérmonostor, a híres częstochowai Jasna Góra-i kolostor perjeli méltóságát betöltse. Amikor János király menekülni kényszerült Ferdinánd hadai elől, magával vitte Lengyelországba, már mint a sajóládi kolostor perjelét. Ő szervezte meg János király hazatérését.

1528-ban az I. Ferdinánd hadai elől Lengyelországba szorult Szapolyai János király szolgálatába fogadta, és főleg diplomáciai feladatokkal bízta meg. Rövidesen ő lett János király legbizalmasabb tanácsosa. 1534-től váradi püspök. A két részre szakadt ország egyesítésére törekedett. Nagy része volt az 1538-i váradi béke megkötésében. 1540-ben János halála után a csecsemő János Zsigmond gyámjaként az ország kormányzója lett.

1541 májusában megvédte Budát az ostromló császári csapatokkal szemben. Miután azonban a megérkező törökök csellel elfoglalták Buda várát, Izabella özvegy királyné fiát megfosztották magyar királyi címétől, és elismerték Erdély fejedelmének, ettől kezdve György barát a török hódítók kiszorításának lehetőségét a Habsburg-fennhatóság alatti egyesítésben látta, és 1541. december 29-én Gyalun megegyezett I. Ferdinánddal a váradi egyezmény végrehajtásában. Eközben György barát előbb csak kincstartói, 1542-ben helytartói minőségben megszervezte Kelet-Magyarországot, akaratlanul is előkészítve a későbbi Erdélyi Fejedelemség létrejöttét.

1551-ben Izabella királynét és fiát, János Zsigmond fejedelmet György barát lemondatta. Izabella szülőhazájába, Lengyelországba távozott. György barát Erdélyt átadta Ferdinánd király megbízottainak. Jutalmul Ferdinánd kinevezte őt erdélyi vajdává, esztergomi érsekké és III. Gyula pápánál bíborosi kinevezést eszközölt ki számára. III. Gyula pápa 1551. augusztus 9-én adta neki a bíborosi kalapot. Ferdinánd hadai azonban nem bizonyultak elegendőnek a török támadás kiverésére, s V. Mircse havasalföldi vajda betört Dél-Erdélybe, II. Illés moldvai vajda pedig Székelyföldre.

Közben egy kb. 9 000 fő osztrák-német-cseh-spanyol-olasz-magyar katonákból álló császári sereg érkezett Erdélybe, Giovanni Battista Castaldo gróf itáliai zsoldosvezér, császári biztos parancsnoksága alatt, ez a sereg a magyar rendekkel, Báthory és Nádasdy magyar bandériumaival közösen harcolva szorították vissza a törököket. Lippát is sikerült visszafoglalniuk a töröktől. A lippai török várőrség katonáinak a „Fehér Barát” szabad elvonulást engedett, e tette azonban meghökkentette a helyi ismeretekkel nem rendelkező spanyol-olasz Castaldót, aki ettől kezdve gyanakodott rá, és gyanúját (miszerint György barát összejátszana a törökkel) jelentette Bécsbe, Ferdinánd királynak (és valószínűleg magának V. Károly császárnak) is.

A barát, hogy időt nyerjen, tárgyalásokat kezdett a délvidéki pasákkal, mire a benne árulót sejtő császári parancsnok, Castaldo I. Ferdinánd beleegyezésével alvinci kastélyában 1551. december 17-én meggyilkoltatta. Castaldo az orgyilkosság végrehajtására a bíbornok titkárát, az olasz Marco Aurelio Ferrarit bérelte föl. György barátot az alvinci kastély nyugati bástyájában berendezett kastélykápolnában gyilkolták meg Castaldo császári biztos bérencei: György barát titkára Marco Aurelio Ferrari, Sforza-Pallavicini generális és emberei - Antonio Ferrari, Lorenzo Campeggi, Giovanni Munino, Mercada, Scramuccia és két spanyol - két puskalövéssel és 75 szúrással. 69 éves volt. A „Jézus Mária!” kiáltással összeroskadó főpap hulláját megcsonkították, fülét, melyről azt tartották, hogy születésétől fogva szőrös volt, levágták, hogy a királyhoz küldjék. Aztán ott hagyták vérében fagyva a szoba padlóján, ahol holtteste hetven napig hevert temetetlenül, majd a gyulafehérvári káptalan emberei a Szent Mihály székesegyház kriptájában temették el 1552 februárjában.