Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2014.Jan.29. 80 éve meghalt Fritz Haber

11 éve | Kustra Gábor | 2 hozzászólás

Meghalt Fritz Haber Nobel-díjas német kémikus.

80 éve

Meghalt

1934. 01. 29.

Az 1918-as év kémiai Nobel-díját 1919-ben kapta meg "az ammónia elemeiből való szintéziséért".

Széles körű oktatásban részesült, klasszikus nyelveket is tanult, majd beiratkozott a berlini egyetemre (1886), hogy kémiát tanuljon. Később Heidelbergben, majd Berlinben a Charlottenburgi Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait. A doktori címét szerves kémiából Karl Liebermann irányítása alatt 1891-ben szerezte meg. Disszertációja megvédése után eleinte nem talált magának megfelelő állást, egy ideig különböző vegyi üzemekben és főiskolákon, sőt mint utazó üzletkötő tevékenykedett apja festékkereskedésében.

A 20. század elején Haber figyelme a "nitrogén-probléma" felé fordult. A 19. század végére a növekvő népesség élelmiszer-ellátása egyre nagyobb gondot jelentett, mert a termőtalajok nitrogéntartalma kimerülőben volt, a Dél-Amerikaból szállított nitrát nem biztosított egyenletes ellátást a műtrágya-gyárak számára és a nitrogéntartalmú műtrágyák előállítását még nem oldották meg. Ezért szorgalmazták a nitrát szintetikus úton való előállítását, sürgető volt a feladat, hogy a levegő nitrogénjét felhasználva tudjanak nitrogéntartalmú vegyületet előállítani. Haber első kísérletei során normál légnyomáson próbált nitrogénből ammóniát szintetizálni, de ezek a kísérletek sikertelennek bizonyultak. Később rájött, hogy az ammóniaszintézis nagybani megvalósítása és ezáltal az ammónia nagy mennyiségben történő előállítása jelentős eredményekre vezethet, ha a folyamatot kb. 200 atmoszféra nyomáson hajtják végre vas katalizátor jelenlétében, megfelelő hőmérsékleten. Ezzel Fritz Haber lefektette az ammóniaszintézis alapelveit.

Az első világháború kezdetével új korszak kezdődött Haber életében is: hazafias érzelmektől táplálva felajánlotta szolgálatait az akkori kormánynak családja tiltakozása ellenére. Csatlakozott a "Kémiai Hadászati Szolgálathoz" (Strategischdienst für Chemie), amelynek 1916-ban igazgatója lett. Haber ammóniaszintézise elősegítette a salétromsav, továbbá különböző robbanóanyagok (nitroglicerin, lőgyapot, nitrocellulóz) gyártását: elkezdődött a gázfegyverek kifejlesztése. Ez volt az első eset, hogy kémiai szintézist katonai célokra használtak fel. Intézete a hadsereg számára titkos kutatásokat végzett. A klórgázzal végzett kísérleteket egy üzemi baleset igazolta, amelynek következtében a kiszabadult mérgesgáz saját munkatársának fulladásos halálát okozta.

Felesége, Clara asszony, Clara Immerwahr (1870. június 21. - 1915. május 2.), akivel Haber 1901-ben kötött házasságot, mélyen elítélte férje militarista alapállását, amely szerint a tudományt a tömeggyilkosság eszközévé tette, 1915-ben öngyilkosságot követett el.

Haber a háború után is aktívan részt vett a fizikai-kémia kutatásaiban. Újra szervezte a háborúban lerombolt laboratóriumát, nagy tudású munkatársakat, tudósokat gyűjtött maga köré. Haber jelentős anyagi támogatást kapott a nagyipartól kísérleti és adminisztrációs célokra. 1923-ban Polányi Mihályt bízta meg a Kaiser Wilhelm Institut für physikalische Chemie und Elektrochemie egyik osztályájának irányításával.

1933 nyarán – a nemzeti szocialisták hatalomra jutása után - Haber elhagyta Németországot, beutazta Európát, majd Svájcban találkozott a cionista Chaim Weizmannal, aki állást kínált neki egy újonnan alapított kutatóintézetben, Palesztinában. Nem sokkal halála előtt Sir William Pope meghívására Angliába (Cambridge) utazott, hogy egyetemi előadásokat tartson.