Földműves család gyermekeként született Békésen. 1929-ben érettségizett a helyi gimnáziumban. 1930-ban iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, ahol 1935-ben avatták jogi doktorrá. Még ugyanezen évben házasságot kötött a vele egy évben született Zoltán Ilonával, aki 2006-ban bekövetkezett haláláig a családi életben és a könyvkiadásban életre szóló társa, s férje mellett a magyar könyv nagyasszonya lett.

1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, egy évvel később, 1939-ben alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót. A kiadó főként a népi írók műveit jelentette meg, de nem riadt vissza elsőkötetes szerzők alkotásainak a megjelentetésétől sem. A líra, a próza és a dráma műfajában is időt álló műveket adott ki, elég csak a Solymosi Eszter vére című költeményéről később hírhedtté vált Erdélyi József, Gulyás Pál, Sinka István, Szabó Pál, Takáts Gyula és Tersánszky Józsi Jenő nevét megemlítenünk. Szám szerint is jóval több a forrásértékű tudományos, fontos ismeretterjesztő és a radikális politikai mondanivalót hordozó könyv a Magyar Élet-kiadványok összességében. László Gyula ősmagyarság-kutatási alapműve, Kodolányi János, Németh László, Szabó Dezső és Veres Péter tanulmánygyűjteménye is fémjelzi kiadói programját.

1941-ben, a harmadik, faji zsidótörvény életbe lépése után megjelentette Bary József, a tiszaeszlári per vizsgálóbírójának emlékiratait, amelyek szerint a vérvád megalapozott volt. 1942-ben újra, 1944-ben pedig kétszer - másodszorra a magyar zsidók deportálásának megindítása után – újra kiadta a memoárt.

A Soli Deo Gloria (SDG) református ifjúsági egyesület balatonszárszói telepén 1943-ban rendezte meg az SDG-vel együtt a Magyar Élet-tábort. Az augusztus 23. és augusztus 29. között tartott szárszói találkozó a háborús idők egyik legjelentősebb politikai eseménye volt, amely egyben programadó tanácskozás volt a világháború utáni teendőkről. A kiadói munka mellett 1944-ben az ellenállást is szervezte. Püski Sándor az 1943 –as Szárszói Magyar Élet Konferencia 50. évfordulójának tiszteletére jubileumi találkozót szervezett. A találkozón jelen voltak: Püski Sándor, Csurka István, Bíró Zoltán, Pozsgai Imre, Fekete Gyula, Szűrös Mátyás, Kiss Gy. Csaba, Jobbágyi Gábor, Surján László, Tábori László, Bégány Attila, Elekes Andor, Füzessy Tibor.

A kiadót 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték, egy év után szabadult. 1966-ban Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront akkori főtitkárának közbenjárására kapott útlevelet. A házaspár 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. Kitelepülésük után nagyon nehezen indult meg a munka, kezdetleges körülmények között, a lakásukról terjesztettek. Később előadókörutakat szerveztek Magyarországról meghívott művészekkel. 1974-ben vásárolta meg New York magyar negyedében, a 2. sugárúton az igen elhanyagolt állapotban lévő Corvin nevű kis könyvesboltot. 1975-ben hozták létre a Püski Kiadót, gondozásában az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutott szerzők munkáit adta közre. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház – amelyet 1984-ben cserélt át a 82. utcában egy nagyobbra – a Nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált.

1989-ben tért vissza Budapestre, ahol feleségével a Krisztina körúton lévő könyvesháza a népi irodalom szellemi örököseinek gyűjtőhelyének számít. Az alapító munkáját később fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái Püski Atilla és Püski Csaba segítették. Könyvkiadói profiljuk a régi, a Magyar Élet Kiadó idején közreadott kiadványaikat ismét megjelentették, de újabb műveket is kibocsátanak.

2009. augusztus 13-án, református szertartás szerint temették el a budapesti Farkasréti temetőben.