Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2014.Febr.16. 414 éve halt meg Giordano Bruno.

10 éve | Kustra Gábor | 2 hozzászólás

Haladó nézetei miatt Rómában, a máglyán elégették a korszak legnagyobb filozófusát Giordano Brunot.

Meghalt, Történelem

1600. 02. 16.

Giordano Bruno (kiejtése [ʤorˈdaːno ˈbruːno], latinul Iordanus Brunus kiejtése [jor'daːnus 'bruːnus]) (Nola, 1548 – Róma, 1600. február 17.) olasz dominikánus szerzetes, filozófus, vándorhumanista, a reneszánsz kor kiemelkedő alakja.

Bruno erősen vallásos családba született, édesapja zsoldoskatona volt. Az éles eszű fiút fiatalon, 1562/63-ban 17 évesen felvették a domonkos rendbe Nápolyban, ekkor vette fel az eredeti Filippo helyett a Giordano nevet. Nápolyban töltötte novíciátusát. 1572-ben, 24 évesen pappá szentelték. Már teológiai tanulmányai során kifejezte kétségeit a Szentháromság-tannal kapcsolatban, tiltott könyveket olvasott és nyíltan ariánus nézeteket vallott. 1575-ben mégis teológiai doktorrá avatták. Ezt követően a lázadó hallgatót Rómába küldték a Sopra Minerva kolostorba, ahol előidézte első perét. Az alapvető dogmákkal kapcsolatos eretnek megnyilatkozásai miatt menekülnie kellett Itáliából. Levetette szerzetesi ruháját és északra utazott. Csak akkor viselte ismét a habitust, amikor domonkos kolostorokban akart menedéket keresni.

1579-ben Lyonban és Toulouse-ban asztronómiát és arisztotelészi filozófiát tanított, de miután vitába keveredett egy jóindulatú kollégájával, továbbutazott Párizsba, ahol a Sorbonne tanára lett. Innen az angol nagykövet tanácsára Londonba utazott, ahol aztán a francia nagykövetségen lakott. Oxfordban professzorként próbált meg elhelyezkedni. 1583 és 1585 között itt írta meg fő műveit. Írásai miatt Angliában kellemetlenné vált. Felszólították, hogy térjen vissza Párizsba.

A kálvinista Marburgban elkövette azt a hibát, hogy a "római teológia doktoraként" mutatkozott be. Tovább utazva Wittenbergben áttért az evangélikus hitre, és vendéglátói jóindulatát elnyerve arról zengedezett, hogy a világszellem Egyiptom és Asszíria, Görögország és Róma után most a Német-római Császárságban van jelen, és elénekelt egy dicsőítő éneket Lutherről, mint a pápaság elleni küzdelem harcosáról. Itt élt két évet. Munkatársaival támadt vitái miatt ismét továbbvonult. Bárhol is tartózkodott azonban, mindig konfliktusba keveredett.

1592. május 26-án Brunót letartóztatták, eretnekséggel vádolták, kihallgatásai során utolsó írásait visszavonta, és hajlandó volt eskü alatt megtagadni „tévedéseit”, csakhogy szabadon engedjék. De a velenceiek számára túl kényes és bonyolult volt az eset. Bruno szerzetesként - mivel egykor engedelmességi fogadalmat tett és hivatalosan soha sem bocsátották el a rendből - a Római Inkvizíció joghatósága alá tartozott, így végül 1593 elején Rómába vitték. Tanait nem vonta vissza, ezért hosszú per után a 1600. február 17-én a katolikus egyház veszedelmes eretneknek nyilvánította és elevenen elégettette Rómában, a Campo de’ Fiori-n. Bizonyos források szerint kivégzése előtt kivágták nyelvét, hogy ne tudjon lázító szavakat intézni a néphez.