Megszületett Galileo Galilei olasz csillagász, távcső első értő felhasználója.
450 éve
Galileo Galilei (
Pisa,
1564.
február 15. –
Arcetri,
1642.
január 8.) olasz fizikus, csillagász, matematikus, természettudós. A fizikában ő honosította meg a
kísérleteket és
méréseket, új módszereket adva ezzel a
fizikának (és a többi
természettudománynak).
A csillagászatban ő volt az első, aki tudatosan használta az általa
épített távcsöveket csillagászati jelenségek és objaktumok
megfigyelésére. Eredményei összhangban voltak a kopernikuszi
heliocentrikus világképpel, ezért összeütközésbe került a
katolikus egyházzal. Az
Inkvizíció 1633-ban
könyveit betiltotta, Galileit tanainak megtagadására kényszerítette, és
háziőrizetben kellet élnie 1642-ben bekövetkezett haláláig. A katolikus
egyház csak 1992-ben érvénytelenítette az ítéletet.
Toszkána nagyhercegének engedélyével 1592 októberében 28 évesen foglalta el Galilei a
padovai egyetemen professzori állását, ahol
1610-ig
geometriát,
mechanikát és
csillagászatot tanított, valamint mechanikai kísérleteket és tanulmányokat folytatott. Itt építette
hőmérőjét, iránytűket konstruált, és kézikönyvet is írt használatukról.
1594-ben szabadalmaztatta vízemelő gépét. 1610.
január 7-én fedezte fel a
Jupiter bolygó négy legnagyobb holdját, melyek később
Galilei-holdak néven lettek ismertek. Ez a felfedezése egy komoly érv volt a
Föld központú világgal szemben.
Habár az elterjedt nézet pontatlan, miszerint Galilei találta volna fel a
távcsövet, ő volt az első emberek egyike, aki az égbolt
tanulmányozására használta azt. Egyes feljegyzések szerint a távcsövet
1608-ban
Hollandiában találták fel; majd Galilei készített egy 8-szoros nagyítású, később egy kb. 20-szoros nagyítású modellt.
1609.
augusztus 25-én bemutatta az első távcsövét a
velencei törvényhozóknak. Ez a fajta „másodállása” jövedelmezőnek bizonyult, mivel a kereskedők hasznát vették a
hajózásban.
1610 márciusában nyilvánosságra hozta kezdeti
csillagászati megfigyeléseit a
Sidereus Nuncius
(Csillagászati Hírnök) című rövid értekezésében, melyet maga
illusztrált. Így Galilei volt az első, aki írásos műben számolt be
távcsöves csillagászati megfigyeléseiről. Ennek 400 éves évfordulójára a
2009-es évet
a Csillagászat Nemzetközi Évévé nyilvánította az
ENSZ.
Galilei elméleti és gyakorlati munkája a testek mozgásán,
Kepler és
Descartes független tevékenységével együtt, a
Newton által később felfedezett
klasszikus mechanika előfutára volt. Úttörő volt, mivel az
európai hagyományoktól eltérően precíz kísérleteket hajtott végre, ragaszkodva a természet szabályainak
matematikai leírásához.
Miközben Galilei matematikai alkalmazásai a kísérleti fizikában újítók
voltak, a matematikai eljárásai hétköznapinak mondhatók. Az analízisei
és a bizonyításai az
Elemek ötödik könyvében leírt
eudoxoszi elképzeléseken alapultak. Ez az elmélet csak egy századdal korábban vált elérhetővé,
Tartaglia és a többiek pontos fordításának köszönhetően, de Galilei élete végére
Descartes munkásságának köszönhetően túlhaladottá vált.
Felfedezéseit újszerű megismerési módszerének is köszönheti. Arisztotelésszel ellentétben nem a dolgok, jelenségek miértje, hanem mikéntje érdekli. Nem a dolgokban rejlő minőség, hanem a természeti törvény a válasz.
A dolgok lényegét ugyanis nem ismerhetjük meg, de nem is a lényeg,
hanem a viszonyok ismerete a fontos: a szubsztanciafogalom helyét
elfoglalja a funkció-fogalom.
Galilei figyelme a geocentrikustól a heliocentrikus világkép felé fordult. Elkezdte hirdetni a
kopernikuszi
tanokat, sőt Kopernikuszon túl azt is, hogy a heliocentrikus modell nem
csak matematikai eszköz, hanem valóságos leírás. Az egyház a
kopernikuszi modellt mint matematikai modellt támogatta, sőt tanította
abban az időben. Galilei az egyetemen az előadásait azonban az
arisztotelészi felfogásban tartotta. 1613. december 8-án Krisztina
toscanai nagyhercegnő meghívta villásreggelire a
Medici Akadémia
tanárait. Galilei betegsége miatt nem tudta elfogadni a meghívást. Ezen
az összejövetelen a heliocentrikus világkép is szóba került, érveket
hoztak fel mellette és ellene. Néhány nappal később a jelenlevő páter,
Benedetto Castelli
matematikus levélben értesítette Galileit a beszélgetésről, az egyik
tanár pedig részletesen is beszámolt neki az ellenvetésekről. Galilei
december 21-én hosszú levelet küldött Castellinek. Ebben fejtette ki
először nézetét a szerinte helyes írásmagyarázatról a természeti
jelenségekkel kapcsolatban és Kopernikusz elméletéről. Castelli örömmel
olvasta Galilei levelét, és engedélyével másolatokat készíttetett
azoknak, akiket érdekelt ez a tárgy. Néhány fiatal
dominikánus
félreértette Galileit, és eretnekség vádjával elküldték levelének egy
másolatát az egyházi Törvényszékhez (akkori nevén inquisitio). A
vizsgálóbíró azonban megállapította, hogy a levélben nem található
tévtan, "csak néhány alkalmatlan szó és sértő kijelentés". Amikor
Galilei értesült az ellene felhozott vádakról, a levelében vázolt
nézetének igazolására igen alapos értekezést készített, amelyet
magánlevélként Krisztina nagyhercegnőnek címzett. Az Inkvizíció sohasem
ítélte el ezt az értekezést.
1623-ban a
pápai trónra
VIII. Orbán pápa
néven Barberini bíboros, Galilei híve és csodálója került, aki
ellenezte a tudós 1616-os elmarasztalását. Megválasztása után meghívta
firenzei barátját és három hétig vendégül látta, hogy megbeszélje vele
Kopernikusz elméletét. Ekkor az egyértelmű bizonyítékok hiányára való
tekintettel kérte Galileit, hogy addig ne terjessze a vitás nézetet,
amíg nincs szükségszerű bizonyítéka. Galilei ezt meg is ígérte, de
miután visszatért
Firenzébe, elhatározta, hogy párbeszédes értekezést ír a pápával folytatott vitákról.
Mivel sok támogatóját, köztük a pápát is sorra elveszítette, a támadások
ellene egyre sokasodtak. Galilei ellenségei meggyőzték VIII. Orbán
pápát arról, hogy a szerző nyilvánosan kigúnyolja őt ezzel az írásával
és a korábbi tilalom ellenére Kopernikusz elméletét védelmezi. Ezért a
pápának bele kellett egyeznie, hogy fizikus barátját a római törvényszék
elé idézzék. A pápa kérte az inkvizítorokat, hogy kezeljék jóindulattal
az ügyet és ne említsék az ő személyét érő sérelmeket. Galilei
1632.
szeptember 23-án megkapta az idézést, hogy haladéktalanul jelenjék meg
az inkvizíció főfelügyelője előtt, de ő orvosi igazolásokkal háromszor
is megpróbálta magát kivonni a római utazás alól. Csak azután érkezett
1633. február 13-án az Örök Városba, miután a pápa elővezetési
paranccsal fenyegette meg. A könyv megjelenése után az akkori viszonyok
között rekordidőnek számító egy év eltelte után az inkvizíció 1633-ban
perbe fogta. A per is gyorsan, még abban az évben lezajlott.
1633.
június 22-én hirdettek ítéletet.
- Galileit kötelezték heliocentrikus tanainak visszavonására
- Börtönbüntetésre ítélték, mely ítéletet később házi őrizetre változtattak
- Betiltották a "Párbeszédek"-et, és Galileit eltiltották az írástól.
Az ítélet nem nyilvános részében minden művét betiltották, azokat is,
amelyeket a jövőben szándékozna kiadni, de az ítélet eme pontját később
nem tartatták be.
Kommentáld!