VII. Edward király felesége, V. György király anyja

Alexandra brit királyné, született Alexandra schleswig–holstein–sonderburg–glücksburgi hercegnő (dánul: Prinsesse Alexandra af Danmark, angolul: Alexandra, Queen Consort of the United Kingdom, teljes nevén Alexandra Carolina Marie Charlotte Louise Julia, vagyis Alexandra Karolina Mária Sarolta Lujza Júlia; Koppenhága, 1844. december 1. – Sandringham, 1925. november 20.) schleswig–holstein–sonderburg–glücksburgi és dán királyi hercegnő, házassága révén az Egyesült Királyság királynéja és India császárnéja.

Alexandra Karolina hercegnő – vagy családi becenevén Alix – 1844-ben született Keresztély schleswig–holstein–sonderburg–glücksburgi herceg és Lujza hessen–kasseli hercegnő második gyermekeként, illetve első leányaként. Alexandrának öt testvére volt, Frigyes, Vilmos, Dagmar, Valdemár és Tíra. Az összes gyermeket az evangélikus hitre keresztelték, a családi hagyományoknak megfelelően.

Viktória brit királynő és férje, Albert szász–coburg–gothai herceg megfelelő feleséget szeretettek volna találni a fiuknak, Albert Eduárdnak, Wales hercegének és egyben a brit trón várományosának. A dán királyi család már régóta nem tudott megegyezésre jutni a poroszokkal Schleswig–Holstein ügyében; és az angol uralkodócsalád bővelkedett a német rokonokban, így nem Alexandra volt az első a lehetséges menyasszonyok listáján. Viktória királynő választása végül mégis ráesett.

Alexandra 1863. március 7-én érkezett meg Angliába, a HMY Victoria and Albert II nevű hajó fedélzetén. A hercegnő érkezésére az egyik neves angol költő, Alfred Tennyson írt egy verset, aminek az Üdvözlet Alexandrának címet adta (angolul: A Welcome to Alexandra).^[1] Albert Eduárd koronaherceg és Alexandra 1863. március 10-én házasodtak össze a windsori kastély kápolnájában. Az esküvőt meglehetősen nehezen lehetett lebonyolítani, mivel a kápolnába csak kevés vendég fért be; ráadásul a királynő még mindig gyászolta a férjét, aki 1861. december 14-én hunyt el. A friss házasok a mézesheteiket Wight szigetén töltötték el.

Az első világháború alatt Alexandra lelkesen támogatta a fiát, majd 1919-ben, az orosz cári rendszer bukása után segített elmenekülni a Romanovoknak a bolsevikok elől. Húgát, Dagmart is sikerült kimenekítenie Oroszországból a HMS Marlborough hajóval, így a nővérek egy ideig együtt élhettek Londonban. Később Dagmar Hvidøre-ba telepedett át, de továbbra is rendszeresen meglátogatta Alexandrát.

Az anyakirályné 1925. november 20-án halt meg Sandringhamben, miután szívinfarktust kapott. Férje mellé, a windsori Szent György Kápolnába temették el.