Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2014.Ápr.1. 20 éve halt meg Robert Doisneau

11 éve | Kustra Gábor | 2 hozzászólás

Meghalt Robert Doisneau francia fotóművész, az utcai fotózás egyik jeles képviselője.

20 éve

Alkotás, Meghalt

1994. 04. 01.

Robert Doisneau (Gentilly, Val-de-Marne, 1912. április 14. – 1994. április 1.) francia fotóművész, az utcai fotózás egyik jeles képviselője. Képeivel a hétköznapi pillanatokat és az átlagembert jelenítette meg. Munkájára nagy hatást gyakorolt André Kertész és Brassaï.

Nyomdász szakiskolába járt 1925-1929 között. Itt találkozott elsőként a művészetekkel, és litográfiát is tanult.

1934-ben alkalmazta a Renault cég Billancourt-ban, ahol öt évet dolgozott, mint műszaki fényképész. Nagy formátumú kamerát használt és magnézium-villanófényt. Később így emlékezett vissza erre az időszakra: „A karrier kezdete volt, de az ifjúság vége”. 1939-ben elbocsátották, mert folyton elkésett a munkából. Ezután képes levelezőlapok kiadói számára készített fotókat, mint szabadúszó. Már a kezdetektől fogva „kettős életet élt”: munkája után Párizs utcáin kószált és Rolleiflex gépével felvételeket készített a mindennapi életről. Kezdetben ezek a felvételek senkit sem érdekeltek.

1939-ben a Rapho Photo ügynökségtől Radó Károly (Charles Rado) alkalmazta és utazó fotográfusok lettek, Franciaországban keresnek eladható riporttémákat. Doisneau ekkor készíti el első profi utcai fotóját. Így dolgozott a háború kitöréséig, amikor is besorozták a hadseregbe, ahol szintén fotósként szolgálhatott.

Doisneau legfontosabb fotóit a háború után készítette. Szabadúszó fotósként képeket készített a Life, a Le Point, az Action, a Regards és a Vogue magazinoknak. A Vogue-nál évekig dolgozott, de kényelmetlenül érezte magát a divat világában.

1948-ban a Vogue magazin számára készített divatfotókat. A szerkesztők remélik, hogy újfajta szemléletmódot hoz a divatfotózásba, de Doisneau nem kedvelte a beállított képeket és a modellek fotózását, így amikor csak tehette, a stúdiómunka után fotózni ment Párizs utcáira. Türelmesen várta Leica gépével a megfelelő pillanatot, amikor megörökíthetett valami múló eseményt a hétköznapi emberek napi tevékenységében. Számára nem volt szép vagy csúnya, de a háború után megtagadta, hogy a nyomorról és az erőszakról készítsen fotókat. Blaise Cendrars íróval közösen 1949-ben kiadta első könyvét.

Ezt kiállítások követik New Yorkban és Chicagóban. Ezután nehezebb időszak következik az illusztrált magazinok számára az 1960-as években, Doisneau ekkor visszatér a kereskedelmi fotózáshoz. 1960-ban az USA-ban fényképez. 1968-ban a Szovjetunióban készít képeket.

Doisneau munkája eltávolodást jelentett a piktorializmustól. Befolyásolták a modern és szürreális mozgalmak, amik a 20. század elején jelentek meg. Brassai munkái nagy hatással voltak rá, és befolyásolták párizsi fényképész barátai is: Willy Ronis, Izis és Cartier-Bresson. Blaise Cendrars íróval és Jacques Prévert költővel is dolgozott. Doisneau azt mondta, Prévert volt az, aki arra tanította, hogy bízzon saját magában a mindennapi élet fotózásában (amit akkoriban a legtöbben elhanyagoltak). Munkái szenvedélyesen ábrázolják Párizst, különösen a külvárosokat. Képein a mindennapi pillanatok az élet szépségét és abszurditását ragadják meg. Érzéke volt a humoros helyzetek ábrázolásához, de szatírája sohasem bántó. Bár sokan megvádolták szentimentalizmussal, dokumentarista módon ábrázolta a 20. század egyik letűnt korszakát.

1994-ben hasnyálmirigy-gyulladásban halt meg. Felesége mellé temették a raizeux-i temetőbe.

Címkék: