10 éve

Teller Ede 1958-ban a Lawrence Livermore National Laboratory igazgatójaként

A tudóst a kaliforniai Stanfordban érte a halál a kaliforniai Lawrence Livermore Laboratórium nevű nukleáris fegyverkutató intézet közölése szerint. Az intézet 1952-es megalapításában nagy szerepe volt az atomtudósnak, és amelynek Teller 1958 és 1960 között igazgatója volt. 1908. január 15-én született Budapesten. A Trefort utcai gimnáziumban érettségizett, és Budapesten kezdte meg egyetemi tanulmányait, de az erősödő antiszemitizmus miatt a karlsruhei vegyészmérnöki karon, a müncheni, majd a lipcsei egyetem fizikai karán tanult tovább. Müncheni tanulmányai idején villamosbaleset következtében elvesztette a jobb lábfejét. 22 éves korában szerzett doktorátust Lipcsében, Werner Karl Heisenbergnél, aki tehetségét felismerve komoly feladattal bízta meg: a hidrogénmolekula energiaszintjével foglalkozó cikkek ellentmondásait kellett megvizsgálnia. Disszertációjának témája a hidrogénion volt, munkájával segített lefektetni a molekuláris pályák elméletének alapjait. Göttingenben kezdte pályáját, ahol Max Born vezetésével Heisenberg, Wolfgang Pauli, Neumann János, Wigner Jenő és Julius Robert Oppenheimer is dolgozott. 1933-ban a zsidóüldözés miatt elvesztette munkahelyét. Szilárd Leó ekkor már Angliában élt, és Teller részben az ő támogatásával kapott állást a londoni egyetemen, majd Niels Bohrhoz ment Koppenhágába. 1934-ben Budapesten megnősült, majd Londonba költözött, ahol Rockefeller-ösztöndíjat nyert. 1935-ben előadónak hívták Princetonba, s professzornak a George Washington Egyetemre. Teller az utóbbit választotta, ahol magfizikával kezdett foglalkozni. Roosevelt elnök utasítására 1939 októberében létrejött az Uránium Bizottság, s ennek Szilárd és Wigner mellett Teller is tagja lett. Teller 1941-1942-ben a Columbia Egyetemen adott elő, s csatlakozott Enrico Fermi csoportjához a chicagói egyetemen, ahol korszakos kísérleteket végeztek a nukleáris láncreakcióval. Tellert eleinte nem engedték a kutatások közelébe, mert rokonai éltek a nácibarát Magyarországon, de Oppenheimer kérésére később mégis megbízhatónak minősítették. Amikor Oppenheimer 1943-ban megszervezte Los Alamosban a titkos laboratóriumot, az elsők között hívta meg oda Teller Edét. Kettejük közt sokszor támadt feszültség, együttműködésük mégis gyümölcsöző volt. Teller a plutóniumtömegek befelé történő robbantással való egyesítésével foglalkozott, kutatásában felmerült a magfúzió lehetősége is. Az ezt felhasználó "szuperbomba" (a hidrogénbomba) is Tellerhez tartozott, az atombomba azonban ekkor még háttérbe szorította ennek kutatását. A háború után szerette volna folytatni a H-bomba kutatását, Hirosima azonban megrendítette a Los Alamos-i tudósok többségét, és nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Csak 1949-ben, a szovjet atombomba felrobbantása után kezdtek újra a hidrogénbomba fejlesztéséhez. Teller igazgatóhelyettes lett Los Alamosban, és ő vezette a hidrogénbomba kifejlesztésének munkáit. 1951-ig csak kis haladást értek el a termonukleáris eszközök tervezésében. Ekkor Stanislaw Ulam azt javasolta, hogy az atombomba mechanikus lökéshullámát használják fel a fúziós töltet sűrítésére és a robbanás létrehozására. Teller inkább az atombomba robbanásából származó sugárzást ajánlotta a sűrítéshez és a fúziós folyamat beindításához. Az e két elgondolásból ötvöződött megoldás, a kétfokozatú berobbantás Teller-Ulam konfigurációként ismeretes, ennek alapján valósult meg a hidrogénbomba. Az elmélet és gyakorlat összehangolása céljából Teller és Frederic de Hoffmann kísérleti robbantást szervezett a csendes-óceáni Eniwetok-szigeten, 1951-ben. A Greenhouse nevű akció sikere lehetővé tette a hidrogénbomba megtervezését. Egy újabb nagyméretű - 10 millió tonna TNT erejű - robbantással 1952-ben Elugelab szigetét eltüntették a föld színéről. 1951-ben visszatért a chicagói egyetemre. A kormány 1954-ben vizsgálatot indított Oppenheimer megbízhatósága ügyében, mert gyanakodott rá baloldali kapcsolatai miatt, s Teller nem épp kedvezően nyilatkozott volt főnökéről. Bár a vallomás nem volt perdöntő, az amerikai fizikusok sokáig nem bocsátották meg Teller szereplését. Később Teller a Kalifornia Egyetem sugárzási laboratóriumának konzultánsa, fizikaprofesszora, utóbb a Lawrence Livermore Laboratórium igazgatóhelyettese, majd igazgatója. 1975-től a Hoover Intézet főmunkatársa. Ellenezte az 1963-as atomcsendegyezményt, mely megtiltotta a légköri atomrobbantásokat. A 70-es években az amerikai kormány nukleáris fegyverkezési tanácsadója lett. 1982-83-ban ő javasolta Reagan elnöknek a csillagháborús tervként is emlegetett stratégiai védelmi kezdeményezést (SDI) - vagyis egy védekező rendszer kialakítását a szovjet atomrakéták esetleges támadása ellen. 2003. július 23-án George W. Bush amerikai elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet adományozta neki. 1991-ben látogatott először haza. 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapott. 1997-ben a Magyarság Hírnevéért díjjal tüntették ki, 2001-ben elsőként kapta meg a Corvin-lánc kitüntetést. 2002-ben elvállalta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem nemzetközi tanácsadó testületének tiszteletbeli elnöki tisztét.

                        2008.