Bissau-Guinea – hivatalosan Bissau-Guineai Köztársaság, vagy portugálul República da Guiné-Bissau (IPA: ʁeˈpublikɐ dɐ ɡiˈnɛ biˈsaw) –, egy nyugat-afrikai állam, amely északon Szenegállal, délen Guineaval határos, a nyugati partját pedig az Atlanti-óceán alkotja. Területe 36 125 km², becsült népessége kb. 1 600 000 fő.

Afrika egyik legkisebb állama a nyugati parton Szenegál és Guinea között, melynek felségterületéhez tartoznak a Bijagos-szigetek is. Több nemzetközi szervezetben is tag: ENSZ, Afrikai Unió (UA), Portugál Nyelvű Országok Közössége (CPLP), Hivatalosan Portugál Nyelvű Afrikai Államok Szövetsége (PALOP), Latin Unió, Nyugat-afrikai Gazdasági Tömörülés (CEDEAO), Frankofónia, Portugál Gyarmatok Szövetsége. A Föld legszegényebb országai között tartják számon.

Az arab-iszlám hatás a 7. században érte el az ország lakosait. A 8-13. században a nyugat-szudáni Ghána, a 13-14.században a Mali Birodalom része lett, a 15.században Szongáj fennhatósága alá került. Portugál hajósok már 1446-ban felfedezték a Zöld-foki szigeteket, a Gambia folyó torkolatát, valamint a part menti szigeteket. Az első portugál település Cacheau volt (alapítva 1588-ban), ezt Bissau (1600-ban) követte. Az ország 1879-ben lett Portugália gyarmata Portugál Guinea néven.^[2]

A vidék négy évszázadon át volt a rabszolga-kereskedelem központja. A 16-17.század során az angolok, franciák és hollandok is kereskedelmi telepeket hoztak létre. A 20.század kezdetétől a nagy monopóliumok zsákmányolták ki a gyarmatot. Elsősorban földimogyorót, pálmaolajat, rizst termesztettek, főként monokultúrában. 1942-ben Bolama helyett Bissau lett a főváros. Az ország 1951-től Portugália tengerentúli tartománya. A portugálok 1961-ben megszüntették az 1954-es "bennszülött statútumot", ami jelentős privilégiumokat biztosított a fekete afrikaiak egy vékony rétegének. Az ötvenes évek elejétől ellenállási csoportok működtek az országban s a Zöld-foki szigeteken. A csoportok 1956-ban a Partido Africano de Independencia de Guiné e Caco Verde (PAIGC), Guinea és a Zöld-foki szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja szervezetében egyesültek.

Az 1970-es évek második felében a gazdaság összeomlott, s burjánzott a korrupció. 1980-ban a Zöld-foki szigetekkel való sikertelen egyesülési kísérlet után egy katonai puccs 1980-november 15-én az addigi miniszterelnököt, João Bernardo Vieira dandártábornokot juttatta az elnöki székbe. A PAIGC 1991-ben hozzájárult a többpárti demokrácia bevezetéséhez. Az első törvényes választásokat 1994-ben tartották, s ezek a PAIGC győzelmét hozták. Az 1998-ban kitört polgárháborúban több százezer ember vesztette el otthonát. 2000-ben a katonai uralom után ideiglenes kormány alakult. Az államfő Kumba Yala (PRS), a kormányfő Caetani N'Tchama lett. A demokráciába való átmenet a gazdasági elmaradottság mellett a polgárháború veszélye miatt lassú.

A 2005-ben tartott választások nyomán az 1998-ban Portugáliába menekült Vieira került az elnöki székbe, aki viszonylagos nyugalmat teremtett. Az ország azonban továbbra is nyomorog ( a világ 5. legszegényebb állama) és a közéletet a korrupció uralja. 2009. március elején ismét kitört a fegyveres harc az elnök és a vele szemben álló PAIGC adta kormány és a hadsereg vezetése között. Egyetlen éjszaka mind Vieira elnök, mind pedig a hadsereg vezérkari főnöke, Batista Tagmé Na Wait kölcsönösen merénylet áldozata lett.

                         1974.

                           1975.

                        1976.