Genfben Kálvin máglyára küldte Szervét Mihály spanyol orvost, jogászt és vallásfilozófust.
460 éve
Szervét Mihály vagy Michael Servetus (
Villanueva de Sijena,
1511.
szeptember 29. –
Genf,
1553.
október 27.), (eredeti nevén,
spanyolul Miguel Serveto) 16. századi
teológus,
fizikus és
humanista volt. A tudomány számtalan területén munkálkodott:
asztronómia és
meteorológia,
jogtudomány,
bibliai tanulmányok,
matematika,
orvostudomány. Nevét ezek közül leggyakrabban az orvoslás és a teológia történetével kapcsolatban említik. Orvosként elsőként írta le a
kis vérkört, amelyet
Christianismi restitutio című teológiai értekezésébe ágyazottan írt le. Teológusként
antitrinitarista nézeteket vallott, ez vezetett végül elítéltetéséhez és kivégzéséhez.
1524-ben
apja, Antonio Servet, aki jegyzőként szolgált a közeli Sijena
kolostorában, főiskolára küldte az ifjú Mihályt, valószínűleg a
zaragozai egyetemre. Szervét tehetséget mutatott a nyelvtanulásban, és
latinul, görögül és héberül tanult. 14 évesen egy Juan de Quintana nevű
ferences szerzetes szolgálatába állt. 1526-ban a
toulouse-i
egyetem hallgatójaként jogot tanult; itt találkozott először a teljes
Biblia szövegével. Elfogadta a református nézetet a Biblia elsőbbségéről
és elégségességéről, de spekulációival sokkal tovább ment, mint a
reformátorok.
Ezekben a könyvekben Szervét olyan
teológiát dolgozott ki, miszerint a
Szentháromság
gondolata nem bibliai tanításokon alapul, hanem szerinte (görög)
filozófusok megtévesztő tanításain. Vezetőként tekintett magára, aki
segít visszatérni az
evangéliumok
egyszerűségéhez, eredetiségéhez és a korai kereszténység gondolataihoz.
Részben azt is remélte, hogy a Szentháromság dogmájának elvetésével a
kereszténység könnyebben elfogadhatóvá válik a
judaizmus és az
iszlám számára, mely vallások szigorúan
monoteisták.
Tanulmányai befejeztével orvosként dolgozott. Később Pierre Palmier
vienne-i érsek személyi orvosa lett, eközben Guy de Maugiron-nál,
Dauphiné alkormányzójánál szintén orvosként szolgált. Mialatt
Lyontól nem messze közel 15 évig gyógyított, két
Ptolemaiosz földrajzi munkáival foglalkozó tanulmányát adta ki.
Miközben lektorként is dolgozott, több saját orvosi és gyógyszertudományi könyvet is publikált.
1553-ban adta ki leghíresebb teológiai művét, az
antitrinitariánus nézeteket kifejtő
Christianismi Restitutiót. A könyv egyik első változatát megküldte
Kálvin Jánosnak,
akit még 1534-ben ismert meg Párizsban, és akivel 1546-ig levelezést
folytatott ebben a témában. Később Szervét szerette volna visszaszerezni
a kéziratot Kálvintól, de nem járt sikerrel; a per során ezt a
kéziratot felhasználták ellene és a szerzővel együtt művét is elégették.
Szökése után
Genfbe
utazott. Egyes vélemények szerint összeköttetésben állt Kálvin genfi
ellenfeleivel, és azért ment oda, mert Kálvin megbuktatására törekedett.
Más források viszont úgy írják le, hogy csak egy hónapig akart maradni
és készült továbbutazni Zürich felé. Biztosan csak annyit lehet tudni,
hogy április 7-én szökött meg Vienne-ből, és augusztus 13-án fogták el
Genfben. A fő vád az volt Szervét ellen, hogy eretnek véleményeket és
istenkáromlásokat jelentetett meg a Szentháromságra, Krisztus személyére
és a gyermekkeresztelésre vonatkozóan. A szokásos kínvallatásnak nem
vetették alá, saját költségére írószereket hozathatott és Kálvin saját
könyvtárából kölcsönzött neki könyveket. A per során adatokat kértek a
vienne-i törvényszéktől, ahonnan válaszképpen Szervét kiadatását kérték.
A genfi kistanács így határozott:
„írassék barátságos levél, hogy nem adjuk vissza, de kellő igazságot szolgáltatunk.”
A per során Kálvin és Szervét írásban fejtették ki hittételeiket, ezt
követően a genfi kistanács a berni, zürichi, schaffhauseni és bázeli
egyházak elé terjesztette az ügyet. Közben Szervét ellenvádat nyújtott
be Kálvin ellen, de a tanács nem indított eljárást. Miután mind a négy
város elítélően nyilatkozott Szervét tanairól, és kérte megbüntetését,
1553. október 26-án Genf kistanácsa meghozta döntését:
„Szervét
ítéltessék arra, hogy a Champel mezejére vigyék, ott elevenen
megégessék; holnap hajtsák végre és könyveit is égessék el.” Kálvin
több lelkésztársával együtt közbelépett, hogy a máglyahalál helyett
karddal való kivégzés történjen, de nem jártak sikerrel. Az ítéletet
október 27-én végrehajtották.
Kommentáld!