Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2013.Máj.30. 235 éve halt meg Voltaire.

10 éve | Kustra Gábor | 0 hozzászólás

Meghalt Voltaire francia író és filozófus, aki a francia felvilágosodás korának egyik kiemelkedő alakja volt.

235 éve

Meghalt, Irodalom

1778. 05. 30.

François-Marie Arouet (Voltaire)

Voltaire Párizsban született François-Marie Arouet néven. Apja közjegyző volt, középosztálybeli családból származott, Voltaire ennek ellenére később néha nemesi származásúnak írta le magát. Anyja meghalt, amikor ő hét éves volt. Tíz évesen a jezsuiták párizsi kollégiumába került és ott tanult egészen 1711-ig. Noha gúnyolta az ott kapott oktatást, tekintélyes tudását ez alapozta meg és olthatatlan rajongása a színház iránt is valószínűleg ekkor gyúlt lángra.

Voltaire XIV. Lajos halálakor tért vissza Párizsba. Ismét bekerült a felső körökbe, majd ismerősei előtt bemutatták Oidipusz című első színdarabját. A maine-i főhercegnő kérésére a gyűlölt orléans-i régensről, II. Fülöpről írt egy szatírát, majd egy ügynök csábításának engedve elismerte tettét, ezért 1717. május 16-án a Bastille-ba zárták. Itt újraírta az Oidipuszt, belefogott a Henriászba (Henriade) és eldöntötte, hogy megváltoztatja a nevét.

1718. áprilisi szabadulása után már csak Arouet de Voltaire, vagy egyszerűen Voltaire néven ismerték.

1725 végén Voltaire-t megsértette egy Chevalier de Rohan nevű fiatal nemes, akinek ő jól ismert éles nyelvével válaszolt. Válaszul Rohan néhány emberével megbotoztatta. Voltaire párbajra akarta hívni a fiatal nemest, de Rohan családjának lehetőségében állt máshogy megoldani a problémát. A párbaj reggelén Voltaire-t letartóztatták és újra a Bastille-ba került. A bebörtönzés helyett azonban ezúttal választhatta a száműzetést, így Angliába menekült. Az összetűzés kitörölhetetlen nyomokat hagyott Voltaire-ben, és attól a naptól kezdve a bírósági reform hű elkötelezettjévé vált.

Voltaire három év száműzetés után 1729-ben visszatért Franciaországba és folytatta irodalmi pályafutását. Ekkor jelentette meg a francia hőseposzt, a vallásháborúknak véget vető IV. Henrik cselekedeteit megéneklő Henriászt, a Brutus című színdarabot és két tragédiát Zaire és Eriphile címmel. 1731-ben készült történelmi munkája, a XII. Károly története, melyben elítéli a háborút.

Voltaire 1751-ben elfogadta II. Frigyes porosz király meghívását és Berlinbe költözött. A király eleinte úgy viselkedett vele, mint egy vendéggel. Marasztalta, húszezer frankot adott neki egy évre, valamint további négyezret az unokahúgának Madame Jenisnek, amennyiben odaköltözik és vezeti a háztartást a nagybátyjának. Voltaire ragaszkodott saját királya beleegyezéséhez, amit késedelem nélkül megkapott, de a franciák hazaárulóként tekintettek rá, és nem tartott sokáig, hogy keserűen megbánja hűtlenségét, noha poroszországi tartózkodása majdnem három évig tartott. Elképzelhetetlen volt, hogy Voltaire és Frigyes sokáig együtt maradjon. Voltaire nem volt elég szerény és alázatos, mint Frigyes többi kiemelkedő költője, nem volt elég modoros úriember ahhoz, hogy méltósággal és megfontoltan üljön a helyén, ellenben folyamatosan féltékeny volt neves kortársaira, mint Pierre Louis Moreau de Maupertuis, valamint a fiatalabbakra és tapasztalatlanabbakra is, mint Baculard D'Arnaud. Nyugtalan volt és bohém, de ezalatt sikerült befejeznie a XIV. Lajos századát és kidolgozta a Filozófiai ábécé alapjait.

Voltaire 83 évesen hősként ünnepelve tért vissza Párizsba, hogy megnézze utolsó színdarabja, az Irene bemutatását. Az utazás, az ünnepségek és a fogadások okozta izgalmak azonban túlzottan megterhelték szervezetét, ágyba fektették és még aznap, 1778. május 30-án meghalt. Az egyházat ért kritikái miatt nem temethették egyházi földbe, ezért titokban egy kolostorban temették el Champagne-ban. Csontjait 1791-ben ünnepségek keretében szállították át egy másik nyughelyre, Párizsba, a Panthéonba.