Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2013.Dec.9. 405 született John Milton.

10 éve | Kustra Gábor | 2 hozzászólás

Londonban megszületett John Milton, aki Shakespeare után a legjelentősebb angol költő volt (Az elveszett paradicsom).

405 éve

Született, Történelem

1608. 12. 09.

John Milton (London, 1608. december 9. – Chalfont, 1674. november 8.) angol költő, politikus, a barokk irodalom egyik legnagyobb alakja. Legismertebb műve az Elveszett Paradicsom című eposz (Paradise lost, 1667). Erőteljes, szónoki prózája és költészetének választékossága hatalmas hatást gyakorolt a 18–19. század irodalmára. Költeményei mellett Milton több röpiratot publikált az emberi jogok és a szabad vallásgyakorlás védelmében, és Oliver Cromwell titkáraként aktív részt vállalt az angol polgári forradalomban.

Milton első tanítómestere édesapja volt, akitől örökölte a művészetek szeretetét, illetve a St. Andrews-i Egyetemen végző Thomas Young presbiteriánus lelkész oktatta gyermekkorában, aki maga is író lett a későbbiekben. Tizenkét évesen Miltont felvették az otthonához közel eső Szent Pál iskolába, majd a Cambridge-i Egyetemen a Christ's College hallgatója lett. Ekkortájt kezdett el latinul, olaszul és angolul verselni. A kozmikus szerelemvágy egyik legszebb kifejezője tavaszt váró ötödik elégiája, amelyet latinul írt, címe: In adventum veris. Egyik legelső angol nyelvű műve (On the Death of a Fair Infant, azaz Egy szőke gyermek halálára, 1626) akkor született, amikor nővére, Anne Philips elvetélt. 1629 karácsonyára írta meg első nagy angol nyelvű költeményét, az ünnepi ódát Krisztus születésnapja alkalmából. Dante és Petrarca ódái, a Fletcher fivérek és a manierista iskola is erősen hatott költői képzeletére.

1635-ben a Milton család Hortonba (Buckinghamshire) költözött, ahol John folytatta görög, latin és olasz tanulmányait. Az 1630-as évek végén Franciaországba és Itáliába utazott. Párizsban találkozott a teológus és jogász Hugo Grotiusszal, Firenzében pedig meglátogatta az inkvizíció őrizete alatt álló már öreg és vak Galileo Galileit – a csillagász teleszkópjáról az Elveszett Paradicsomban is megemlékezett, egyik beszélgetésüket pedig később feljegyezte híres előterjesztésében (Areopagitica, 1644), mely a szólásszabadság érdekében született. Ebben írta, hogy a könyvek mintegy fiolákként őrzik meg az elme legnagyobb teljesítményeit.

1651-52 telén következett be Milton tragikus és teljes megvakulása. Cromwell mellett mindvégig kitartóan dolgozott, és vakon is folytatta parlamenti tevékenységét, ráadásul vaksága szókészletének és kifejezőkészségének fejlődéséhez vezetett, amelyet mind politikai röpirataiban, mind művészetében kamatoztatott is. 1660-ban, II. Károly restaurációja idején letartóztatták, mint a protektorátus védelmezőjét, de hamarosan elengedték. Mindemellett bőségesen megfizetett ellenzékisége miatt: műveit nyilvánosan elégették és meglehetősen elszegényedett. A halálos ítélettől valószínűleg csak vaksága mentette meg.

Milton költői jelentőségét nagy általánosságban az Elveszett Paradicsom megjelenése után ismerték fel. (Előtte még maga Milton is kétségekkel viseltetett művészetével kapcsolatban, gyötörte az a gondolat is, hogy mi lesz az ő alkotásainak a sorsa, ha az oly kevesek által beszélt és ismert angol nyelven írja). Személyisége és eredményei így is a kritikusok vitatémájává vált.

John Milton több mint két évtizeden (1652–1674) át élt és alkotott leányai körében teljesen vakon, nagy műveit egyik leányának mondta tollba. Életműve mind a mai napig nagy tiszteletet vált ki a művelt világban, főleg az Elveszett paradicsom és A Küzdő Sámson. Európa festőinek legjobbjait is megihlette a vak költő, közülük legnagyobb sikere Munkácsy Mihály Miltonjának volt, talán azért, mert Milton el- és befogadottsága 1878 körül volt a csúcson mind Európában, mind Amerikában.
Kiváló illusztrációk születtek az Elveszett paradicsomhoz, köztük a fent említett William Blake, majd később Gustave Doré által.