223 éve

Mexikóváros, 1790. december 17. – A főtéren található katedrális felújítási munkálatai során előkerül egy óriási, bazaltból faragott lelet.

Az egykori Tenochtitlan területéről származó 3,6 méter átmérőjű, 1,22 méter vastagságú, 24 tonnás korongot a felfedezése óta eltelt 221 év alatt számos névvel illették – függően attól, hogy a monolit szobor jelentésével és funkciójával kapcsolatban épp mi volt a széles körben elfogadott elmélet.

Először az Azték naptár nevet kapta, mivel a kőbe vésett hieroglifák egy része a napok neveit jelenítik meg, míg egyes szimbólumok az öt kort jelölik. Az aztékok hitvilága szerint ugyanis jelenlegi világunk és Napunk előtt létezett már négy másik – az elsőt jaguárok ették meg, a másodikat szélvihar zúzta szét, míg a legutóbbi kettőt tűzeső és árvíz pusztította el.

Vagyis az ötből az ötödik világot éljük, és ebből ered egy másik neve is – az Öt Kor kövének azok a régészek hívják, akik szerint a kör központi részén található figura a magukat maxikáknak hívó aztékok napistene, Tonatiuh, és az őt körülvevő négy keretes rész a letűnt korokat szimbolizálja.

Egyes elméletek szerint a képen egyáltalán nem a napistent láthatjuk, hanem az azték teremtéstörténetekben megjelenő szörnyet, Tlaltecuhtlit.

Megint mások a lelet földrajzi felbukkanásának jelentőségét tartották a legfontosabbnak: mivel a követ az azték birodalom fővárosának területén fedezték fel, ezért jogosnak tartották azt a feltételezést, hogy a központi alak Tenochtitlan városát, míg a kifele mutató nyilak kvázi egy szélrózsát jelképeznek.

Hasonlóan gondolkodtak azok is, akik szerint Tenochtitlant a kövön valóban a világ közepeként ábrázolták, azonban ennek kevésbé földrajzi, mint inkább politikai jelentősége volt – elméletük szerint a napisten a hatalom központjaként értendő.

A problémákat az okozza, hogy épp a kő szolgált az azték kultúra és írás megértéséhez szükséges forrásul, vagyis a mai napig nincs elegendő információnk – a központi szimbólumokat ölelő gyűrűk ugyanúgy kifejezhetik az időt, ahogy a teret is.

Azonban a mexikóvárosi Nemzeti Antropológiai Múzeum munkatársai körében jelenleg az az elfogadott elmélet, hogy a korábbi feltételezésekkel szemben a kőnek se asztrológiai, se asztronómiai jelentősége nincsen, hanem egy emberáldozatokhoz használt oltárról van szó. Ezt az is alátámasztani látszik, hogy a korong közepén látható Tonatiuh (a napisten) nyelve áldozati késre hasonlít és karmaival egy-egy emberi szívet markol.