New Yorkban megszületett Robert De Niro amerikai színész (Taxisofőr, Csak egy kis pánik).
70 éve
1973-ban Bruce Pearson, egy haldokló baseballjátékos szerepét játszotta a
Bang the Drum Slowly című produkcióban, amiért megkapta a
New York-i Filmkritikusok Szövetségének díját. Az
Aljas utcákban Johnny Boy, az állandóan vigyorgó huligán alakítására figyelt fel csak igazán a közönség, egyébiránt ez volt a színész és
Martin Scorsese első közös munkája. Következő darabja
A Keresztapa második epizódja volt.
Francis Ford Coppola,
az akkor 31 éves színésszel dolgozott, De Niro ír akcentussal beszélt,
ehhez képest a dél-olaszországi dialektust néhány óra leforgása alatt
magáévá tette, és a kiálló állkapcsú maffiafőnök megformálásával nemcsak
a közönség és a kritika elismerését vívta ki, hanem az első
Oscar szobrocskáját is megszerezte. Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy ő és
Marlon Brando ugyanazon karakter eljátszásáért kaptak
Oscar-díjat,
és ez mind a mai napig egyedülálló az akadémiai díj történetében. A
kicsit pózoló, zseléhajú digó sztereotípiája későbbi pályája során
elválaszthatatlanul összeforrt személyiségével. Scorsese
Taxisofőr című filmjében (1976) Travis Bickle-t alakította. A magányos, vietnami veterán
New York-i taxis világot megváltani akaró véres hadüzenete hatására egy férfi merényletet követett el
Ronald Reagan akkori elnök ellen, a film vélt mondanivalója okán. Az alkotás az
1976-os
Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb filmnek járó
Arany Pálma díjat.
1976-ban
Gérard Depardieu és
Donald Sutherland oldalán szerepelt,
Bernardo Bertolucci nagyszabású filmeposzában, a
Huszadik században és ugyanebben az évben, mint Monroe Stahr játszott
Az utolsó filmcézár című filmben. Majd rá egy évre ismét Scorsese-vel dolgozott együtt a
New York, New York című filmmusical kapcsán.
1978-ban főszerepet kapott
Michael Cimino azóta legendássá vált filmjében,
A szarvasvadászban. Az alkotás a
vietnami háború
borzalmait hivatott bemutatni és tette ezt olyan hitelesen, hogy a
következő évben öt kategóriában, köztük a legjobb film szekcióban kapott
Oscar-díjat és De Niro-t is nominálta az akadémia, immár harmadszor.
1980-ban az immár házi rendezővé előlépett Scorsese
Dühöngő bika című filmdrámája hozza meg neki a második Oscar-díjat. Külsejének átformálása (a szerep kedvéért 30 kilót hízott) a
method-acting legszélsőségesebb megnyilvánulása, ugyanakkor legragyogóbb iskolapéldája is. Egy évvel később
Robert Duvall oldalán játszott a
Gyónás gyilkosság után című krimiben, majd immár szokásszerűen, megint Scorsese következett és
A komédia királya (1983) című drámában kínált De Nirónak főszerepet.
1984-ben
Sergio Leone kérte fel a több mint tíz évnyi előkészületet igénylő
gengsztereposzának, a
Volt egyszer egy Amerika
főszerepére. A film két jóbarát misztikus kapcsolatán keresztül mutatja
be egy korszak felemelkedését és bukását. De Niro filmbeli barátját
James Woods alakította. Egy évvel később a fantáziafilmek műfajába tett kitérőt,
Terry Gilliam Brazil című filmjével, melyben
Ian Holm volt a partnere.
1986-ban
A misszió című brit történelmi alkotásban volt látható. A film érdekessége, hogy filmbeli partnerével,
Jeremy Ironsszal
nem jöttek ki a forgatás során, ettől függetlenül a siker nem maradt
el. Scorsese rendezővel való hosszútávú együttműködése és barátsága nem
jelentette azt, hogy nem tudott volna nemet mondani neki. Épp a
Krisztus utolsó megkísértése főszerepét utasította vissza, hogy inkább
Alan Parker kamerája elé álljon Lucifer szerepében az
Angyalszív (1987) című misztikus thrillerben. Szintén ebben az esztendőben egy másik régi barátjával,
Brian De Palmával dolgozott együtt, az
Aki legyőzte Al Caponét című maffiafilm kapcsán. De Niro
Al Capone
szerepét kapta meg, és olyannyira megörült ennek a kihívásnak, hogy
amellett, hogy a figura kedvéért felszedett némi súlyfelesleget, még a
híres gengszterfőnök eredeti ruháit is felvásárolta.
1988-ban ismét egy vígjátékban, az
Éjszakai rohanás című filmben volt látható, melyért
Golden Globe-díjra jelölték. Az évtizedet a
Bicska című filmdrámával
Ed Harris oldalán és a
Nem vagyunk mi angyalok című komédiával
Sean Penn partnereként zárta.
A kilencvenes évek elején De Niro immár hatodik alkalommal dolgozott
Scorsese kezei alatt, méghozzá a mára a maffiafilmek legendájának
számító
Nagymenők-ben. A film hat kategóriában kapott Oscar-jelölést, azonban ezek közül mindössze egyet tudott díjra váltani. Az
Ébredések című drámában egy különös kórban szenvedő beteget alakít, akit egy elszánt orvosnak (
Robin Williams) sikerül felébresztenie a kómából. A
Cape Fear - A rettegés foka
(1992) újrafeldolgozásában Max Cady-t, a pszichopata gyilkost
alakította, és ezzel sorrendben a hatodik Oscar-jelölést gyűjtötte be. A
következő években elég vérszegény filmekben volt látható, még a
Kenneth Branagh rendezésében készült
Frankenstein,
melyben De Niro a teremtményt alakította, sem aratott nagy sikert.
Eközben megszületett a színész első olyan filmje, melyet rendezőként is
jegyzett; az
1993-as
Bronxi mese.
1995-ben két, hatalmas sikert arató alkotásban játszott főszerepeket;
Michael Mann rendező
Szemtől szemben című filmjében, melyben egy sor neves színész mellett De Niro végre együtt játszhatott a másik színészlegendával,
Al Pacinoval. Korábban ugyan már együtt szerepeltek
A Keresztapa II.-ben, ott azonban nem volt közös jelenetük. A másik sikerfilm Scorsese
Casino-ja volt, mely a
Las Vegas-i alvilágot hivatott bemutatni. Ez volt Scorsese és De Niro nyolcadik és egyben utolsó közös mozija.
1996-ban eszelős
baseball drukkert alakított
A rajongó-ban, papot a
Sleepers - Pokoli lecke című drámában, és orvost a
Marvin szobája című filmben.
1997-ben nyomozót játszott
Sylvester Stallone mellett a
Cop Land című krimiben, média-tanácsadót formált meg
Dustin Hoffman partnereként az
Amikor a farok csóválja... című vígjátékban és
Quentin Tarantino egy piti bűnöző karakterét ruházta rá a
Jackie Brown-ban.
John Frankenheimer Ronin-ja (1998) is elismerést szerzett a színész számára, de közel sem akkorát, mint az
1999-es
Csak egy kis pánik című vígjáték, mely bármennyire is meglepő, a színész legjövedelmezőbb mozija lett.
A
Csak egy kis pánik sikere nyomán, De Niro az ezredfordulót követően is egy vígjátékban csillogtatta meg tudását.
Ben Stiller eszelős apósát alakította, az
Apádra ütök című filmben és tette ezt olyan kiválóan, hogy alakításáért
Golden Globe-díjra jelölték. A két komikus szerep után egy komolyabb hangvételű következett. A
Férfibecsület-ben
Cuba Gooding Jr. partnereként búvároktatót alakít az amerikai hadseregben. A
2001-es évet a
15 perc hírnév című krimivel kezdte, majd
A szajré
című filmjében egy korosodó tolvajt alakít, aki már vissza akar
vonulni, hogy békében élvezhesse hátralévő életét, de egy kölyök - akit
Edward Norton alakít - megzsarolja, így még egyszer be kell vetnie képességeit. A filmben először játszott együtt az általa mélyen tisztelt
Marlon Brandóval.
2002-ben
Eddie Murphy-vel szerepelt együtt a
Showtime - Végtelen és képtelen című akció-vígjátékban, majd
Az igazság órája című filmben azzal kell szembesülnie, hogy egyetlen fia, akit
James Franco alakít, gyilkos. Következett a
Csak egy kis pánik folytatása, a
Még egy kis pánik,
azonban amilyen sikeres volt az első rész, annyira volt rossz a
folytatása, így elkerülhetetlen volt a bukás. Különös orvost formált meg
a
Godsend - A teremtés klinikája (2004) című thrillerben, majd újfent egy korábbi sikerfilmjét, az
Apádra ütököt folytatta,
Vejedre ütök címmel, melyben
Dustin Hoffman is feltűnik. A csupa ismert színésszel telezsúfolt
Szent Lajos király hídja című kosztümös film nagy bukás volt, akárcsak a
Bújócska (2005) című thriller.
2006-ban újabb filmet rendezett,
Az ügynökség címmel, mely mérsékelt fogadtatásban részesült, majd Shakespeare kapitányként volt látható a
Csillagpor (2007) című fantáziafilmben
Michelle Pfeifferrel.
A törvény gyilkosa (2008) című krimiben is látható volt, melyben
Al Pacinóval szerepelt együtt, de a film nem volt sikeres.
Kommentáld!