video1.0Network.huhttp://network.hu/Maurice Duruflé Suite pour Orgue Op. 5 - Toccatakustragaborhttp://network.hu/kustragabor<object width="424" height="345"><param name="movie" value="http://belyeggyujto.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=652960&amp;pvol=40&amp;plang=hu&amp;host=http://belyeggyujto.network.hu" /><param name="allowscriptaccess" value="always" /><param name="allowfullscreen" value="true" /><embed src="http://belyeggyujto.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=652960&amp;pvol=40&amp;plang=hu&amp;host=http://belyeggyujto.network.hu" width="424" height="345" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" /></object>424345493Megszületett Maurice Duruflé francia orgonaművész, zeneszerző.
115 éve
Született, Zene
1902. 01. 11.
Gyermekként, 1912-ben a Maîtrise Saint-Evode de la cathédrale de Rouen-t látogatta, kóruséneklést, zongorát és orgonát tanuljon (Jules Haelling-nél). 1918-ban Párizsba utazott, hogy orgonatanulását Charles Tournemire-nél[1] folytassa. 18 évesen a Párizsi Konzervatórium növendéke lett, ahol Paul Dukas-től tanult zeneszerzést, orgonálni pedig Eugène Gigout-tól, azonban Louis Vierne-től is vett magánleckéket. Nem tudni miért, később komoly vitába keveredett Gigout-val, de élete vége felé így jellemezte: „kitűnő ember, ez minden.”
1929-ben elnyerte az „Amis de l'orgue” (Az orgona barátai) díját orgonajátékáért és improvizálásáért, és megkapta a párizsi Saint-Étienne-du-Mont-templom kinevezett orgonistai posztját. 1936-ban megkapta a Prix Blumenthal-t (Blumenthal-díj).
1941-ben kezdte el írni leghíresebb művét, az op. 9 Requiem-et, kórusra, szólistákra, zenekarra és orgonára, miután a Vichy-kormány egy jelentős pénzdíjjal járó pályázatot írt ki zeneművek írására.[5] A művet végül 1947-ben fejezte be, bemutatóján az orgonánál Paul Paray ült. A Requiem hasonlóságot mutat Fauré művével, de nagy hatással volt rá a gregorián ének és a reneszánsz zene is. Például: az Introit-Kyrie tétel bevezetőjének témáját Duarte Lobo művéből (Missa pro defunctis) vette kölcsön. Ezt a művét a komponista kétszer is átdolgozta, így manapság három verziója létezik: egy szimfonikus zenekari, egy kisebb együttesre hangszerelt és egy orgonás változat (amely egy obligát cselló szólamot tartalmaz a Pie Jesu tételben). Duruflé Cum Jubilo című miséje szintén e három változatban létezik.
Duruflé nagyon kritikus volt a saját kompozíciói tekintetében. Csak egy maroknyi művét publikálta, és kiadásuk után is gyakran módosított, javított a darabokon. Például az op. 5 Szvit Toccata tételének befejezése egészen más az utolsó változatban, mint az első kiadáskor volt. Vagy: a Fugue sur le nom d'A.L.A.I.N című kompozíció eredeti verziójában az egész darabon végighúzódó accelerando (gyorsítva) az előírás… Ennek a tökéletességre törekvésnek mindenesetre az az eredménye, hogy Duruflé szerzeményei, különösen az orgonaművei, szépen kicsiszoltak, és a mai napig kedvelt darabjai az orgonisták repertoárjának szerte a világban.http://vds.network.hu/clubvideo/6/5/2/_/652960_44132_2.jpg8060652960