video1.0Network.huhttp://network.hu/130 éve született Herman Lipót kustragaborhttp://network.hu/kustragabor<object width="424" height="345"><param name="movie" value="http://belyeggyujto.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=520898&amp;pvol=40&amp;plang=hu&amp;host=http://belyeggyujto.network.hu" /><param name="allowscriptaccess" value="always" /><param name="allowfullscreen" value="true" /><embed src="http://belyeggyujto.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=520898&amp;pvol=40&amp;plang=hu&amp;host=http://belyeggyujto.network.hu" width="424" height="345" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" /></object>424345450Megszületett Herman Lipót festő és grafikus, Munkácsy-díjas, érdemes művész.
130 éve
Született, Alkotás, Magyar
1884. 04. 24.
Festményein tájképeket és portrékat ábrázolt, valamint könyvekhez készített illusztrációkat.
Herman Lipót azok közé a művészek közé tartozott, akik a 20. század első évtizedeinek minden jelentősebb művészeti törekvéseinél meghatározó szerepet játszottak. Későn érő típusnak tartotta magát, ezért művein - bár pontosan érzékelte a képzőművészet változásait - csak azokat a hatásokat engedte érvényesülni, amelyeket gondosan kiérlelt magában. Az első világháború előtt mindennapos vendég volt a budapesti Japán Kávéház művészasztalánál, ahol barátaival Lechner Ödönnel, Szinyei Merse Pállal, Ferenczy Károllyal, Fényes Adolffal, Pólya Tiborral és másokkal nemcsak a profetikus lelkületű Csontváry Kosztka Tivadaron élcelődtek, hanem kiapadhatatlan humorral vették célba egymást szavakkal, és még többször karikatúrákat rajzoló ceruzával. Az éjszakába nyúló beszélgetések alatt formálódott ki a magyar művészet jövője, született meg az akadémikus szemlélettel végleg leszámoló Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre alapötlete. A kritikusok felfigyeltek festményeire, amelyeken mélységes természetszeretete és a barokk kor monumentalitása iránti vonzalom nyilatkozott meg. Olaszországi útja, majd a kecskeméti művésztelepen való szorgos munkálkodása tovább finomította festői eszköztárát. Herman pályáját - mint oly sok társáét - a világháború derékba törte. Derűs alkata, élni akarása azonban átsegítette a nehéz éveken. Az élet iskolájának, a művészeti fejlődés szükséges velejárójának tartotta a negatív élményeket is.
Az 1930-as évek elején vissza-visszatért Olaszországba, Párizsba, Münchenbe, a 1930-as években egyébként jobbára a Pesti Napló rajzolója volt. A 2. világháború után több helyen alkotott, így Zsennyén, Szolnokon is. Írásos hagyatéka, köztük a gyermekkorától vezetett naplói a korszak gazdag forrásegyüttesét jelentik. Nagyobb gyűjteményes a háború után 1954-ben van az Ernst-múzeumban, majd halála után, az Emlékkiállítását 1974-ben rendezte meg az Magyar Nemzeti Galéria. Hosszú élete során mindenre jutott ideje. Éjszakánként naplót írt, vagy művészbarátaival a kávéházak sorát járta, nappal több ezer tételt számláló életművét rajzolta, festette. A század tanúja -a század közreműködő, valódi átélője. A kortársak mindig anekdotázásra kész, vidám bohémnak írták le. Utolsó önarcképe viszont a művészeti kifejezésért mély lelki küzdelmet folytató, a megpróbáltatásokkal teli sorsot büszkén viselő ember arcát mutatja. A művész halála után hagyatékát özvegye Gyöngyös városnak ajándékozta 1980-ban.http://vds.network.hu/clubvideo/5/2/_/520898_80840_2.jpg8060520898