A zsidó kulturális örökség szlovákiai útja: A trencséni zsinagóga.

A trencséni zsinagóga Szlovákia egyik legjelentősebb építészeti zsinagógája. Tanúja volt a zsidó közösség jelenlétének, és a város kulturális életének középpontjában áll. A belső tér sikeres felújítása után 2025. november 9-én újra felszentelték, így visszatért eredeti rendeltetéséhez, a zsidó imaházként. Ugyanakkor a „párbeszéd és a megértés tereként” is szolgál, és nyitva áll a látogatók számára.

A trencséni közösség eredete a 17. századra nyúlik vissza. Úgy tartják, hogy az első zsinagóga egy fából készült épület volt, amely 1790-ben tűzvészben pusztult el. Helyére egy új, kőből készült építményt építettek, de a 20. század elejére már nem volt képes kielégíteni a növekvő közösség igényeit.

1912-ben a Berlinben élő építész, a pöstyéni születésű Richard Scheibner Hugo Pállal együttműködve új zsinagógát tervezett. Az 1913-ban elkészült zsinagóga a szecesszió és a keleti ihletések mesteri ötvözete. Építészetileg a vasbeton kupola és a modern építési megközelítés uralja, amely lehetővé tette a tágas belső tér kialakítását. Az eredeti belső teret gazdagon díszítették falfestményekkel, csillárral és ólomüveg ablakokkal.

Az épület története az elmúlt évszázad tragédiáit tükrözi. A holokauszt és a megrongálódott épület helyreállítása után 1948-ban újra felszentelték, az áldozatok emlékére emléktáblákat helyeztek el. A kommunista rezsim alatt az állam kisajátította, és szövetraktárként szolgált. Az 1970-es és 80-as években az épületet műemlékként restaurálták. A belső teret meszelték, és a homlokzatról eltávolították a vallási szimbólumokat. Kiállítóteremként használták. 1989 után megkezdődött a kárpótlás folyamata, az épületek restaurálása és a zsidó közösség újjáélesztése. Az épület a Szlovák Zsidó Örökség Útvonal része.

Az alkalmi boríték (FDC) motívuma egy dombormű, amely a zsinagóga homlokzatán látható Életfa és Bőségszaruk. A bélyegzőn egy ólomüveg ablak részlete látható, benne egy borszentelő kehely.

Maroš Borský